Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Dankó Imre: Hősének a szabadszállási Petőfiről (Tóth Sándor: Petőfi és szülei)
„Óraadók királysága”, „Gályapadból laboratórium” - így nevezte Németh László a vásárhelyi gimnázium tanáraként, majd fordítóként töltött éveit, holott több joggal nevezhette volna őket a száműzetés, az irodalomból való kirekesztés korszakának. Hipertóniájáról naplót vezetett, kísérleti gyógyítási módjáról fiktív leveleket írt. Galileijével ezt mondatta: „Egy tudós sose mondja azt, hogy én most házasodom, énnekem himlőm van, vagy akár hogy a Szent Hivatal hívott meg vendégül... A tudósnak vallatnia kell a világot, s ha más világ nincs, hát azokat, akik őt vallatják - a csúzát, a hóhérait.” A világ vallatásának, a körülményekre nem tekintő ismeretszerzésnek, sőt a rossz körülményeket is tanulmány tárgyává tevő törhetetlen szellemi tevékenységnek az igénye jellemzi Németh Józsefet is. ,.Anyámnak volt egy kis igaza, ha azzal vádolta, hogy a háborúba is úgy ment el, mint egy nagy tanulmányi kirándulásra” - írta Németh László. A harctéren meg a fogságban töltött hét esztendőre való emlékezése valóban arról tanúskodik, hogy ismereteinek gyarapítására minden lehetőséget felhasznált. Széles körű nyelvtudása, amely a fogságban új nyelvek tanulásával bővült, lehetővé tette számára, hogy különféle nemzetiségű fogolytársakkal s szibériai népek tagjaival ismerkedjék, értve ezen nézeteik, gondolkodásuk, szokásaik, életmódjuk megismerését is. Tatár, jakut, üzbég, burját szótárakat szerzett, törökül tanult, szóegyeztetésekkel előbb a magyar őstörténetbe, a föltételezett magyar-mongol (hun) rokonság világába kívánt behatolni, később egyre jobban hatalmába ejtette az a fölismerés, hogy az indoeurópai, az ural-altá- ji, sőt a kínai és az indián nyelvek is közös ősre vezethetők vissza. Plennitisznek, fogolybetegségnek minősítve fölhagyott ugyan a körülményei között valóban ötletszerűnek, ellenőrizhetetlennek tartható nyelvhasonlítással, holott korántsem bizonyos, hogy teljesen téves úton járt. A föltételezett közös ősnyelv kérdésében a nyelvtudomány máig sem jutott végső eredményre. A könyvnek csak néhány részletét emelhettem ki. Mások talán más részleteket fontosabbnak tartanak, például a naplóból a házastársak közti súrlódásoknak az olvasó számára gyakran visszatetsző részletezését. Ebben is a világ vallatásának igénye érhető tetten: a nehezen megközelíthető belső világé. Az a Németh László művei nyomán támadt vélekedés, amely szerint a félj mélyebb, nemesebb természete, életfelfogása ütközött a feleség felszínességével, a naplóból nem igazolható. „Sokkal több van benne, mint gondoltam” - írja egy helyütt feleségéről az őt is, mint tanítványait, formálni, nevelni kívánó tanár félj. A kötet tartalmas bevezető tanulmányát és jegyzeteit a sajtó alá rendező Fűzi László készítette, aki a napló több részletét már 1984-ben közreadta a Forrásban. Szívesen láttunk volna a kötet végén több, s időrendbe sorolt képet. Sajnos, a manapság már megszokottá válónál is több a könyvben a sajtóhiba. (Németh József: Napló [1898-1911], Hét év [1914-1921], Magvető, 1993.) Orosz László Hősének a szabadszállási Petőfiről Tóth Sándor: Petőfi és szülei Tudom, hogy fellengzős a cím, ami alatt be szeretnék számolni Tóth Sándor minapában megjelent Petőfi és szülei Szabadszálláson című könyvéről. De jobbat, kifejezőbbet nem tudtam találni Tóth Sándor teljesítményének bemutatásához. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem könyvismertetésről van szó, illetve arról is, de annál sokkal többről is; a patriotizmus dicséretéről, a patriotizmus elismeréséről, méltatásáról. Nem régen arról esett szó egy tudományos konferencián, hogy az utóbbi időben oly örvendetesen fellendült tájkutatásunk körében mily kevés figyelem fordul, akárcsak a múltban is fordult, a Kiskunság, a kiskunok felé. Az éppen napjainkban erőteljesen „felfutó” jászkun-kutatásból is majdhogynem kiesett, hiszen a volt Hármaskerület (a Jászkun Kerület) népessége, kultúrája kutatása főleg a Jászságra, a jászokra és amennyiben másod- vagy harmadlagosan a kunokra is vonatkozik, akkor is szinte kizárólagosan a Nagykunságról, a nagykunokról esik szó. A Kiskunság, a kiskunok kutatása Baksay Sándor gondos patrióta leírása után Tálasi István munkásságában ívelt legmagasabbra. Tálasi nagy érdeme az is, hogy egyrészt be tudta kapcsolni a Kiskunság helyi kutatóit a kutatás-feltárás vérkeringésébe, mint például a halasi Nagy Czirok Lászlót, illetve ösz102
