Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Lator László: Őserdő (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László)
A szabadsághoz Az éjszakáink mint a rács. Az űzött szólni retteg. Magamban láttalak, mikor hegyi pásztorok ágyát megvetetted. Viharban álltái, ostoros fényében arcod megjelent. A távol tornyos csarnokában rianva széthasadt a csend. Mikor a nagy folyón eveztünk, fényedtől fényesült az árnyék. Venyigetüzet raknék neked ismét, ha egyszer valahol rád találnék. Gyümölcsöt áldoznék neked szikár hegyeken, vad mezőn, te egyszerű emberekben élő, dolgok húsában rejtező. O, földbe ásott eleven test iszonyú kínja ég a húsban. Fák menekülnek, vadmadár sikoltoz lobogó hajunkban. A látó így szól: Jeruzsálem leánya, háromszor jaj neked! Sáskán él s füvön, mert a fejsze a fák gyökerére vettetett. HELYREIGAZÍTÁS A FORRÁS 1995/1-es számában, a Műhelytitkok a közelmúltból sorozatban megjelent Zelk Zoltán: Tűzből mentett hegedű című írásából sajnálatos módon kimaradt annak jelzése, hogy a „Lengyel követjelentésnek” Tischler Ján<js publikációja, Zelk Zoltán két verséről írott lektori jelentésrészletnek pedig Standeisky Éva (ezidáig kéziratban lévő) tanulmánya volt a forrása. Domokos Mátyás 90
