Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Lator László: Őserdő (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Lator László)

József látogattak el a kollégiumba egy alkalommal, az irodalom világából vendége volt a kollégiumnak Illyés Gyula éppúgy, mint Rónay György, vagy az akkoriban feltűnt fiatalok egyik társasága, az Üjhold-csoport.) Keresztúry Dezsőt 1948 nyarán ugyan eltávolították a kollégium éléről, de a szerda esték szokása megmaradt, s az egyik szerda estét a kollégium pártaktívájának a kívánságára, a kollégium belső ügyeinek szentelték, mondván, hogy élnek közöttünk költők, ismerjük meg tehát jobban munkáikat, világukat, s talán nekik sem lesz haszontalan és minden tanul­ság nélkül való, ha egyben s másban kritika is éri a költői tevékenységüket. S az igazi cél természetesen a kritika volt, ezt szolgálta az est előre elhatározott drama­turgiája is, melynek keretében a költők - Fodor András és Lator László — felolvas­ták néhány versüket, majd előre kijelölt bírálók, „ügyészek” kemény ideológiai vád­beszédeket mondtak, a kijelölt védők pedig igyekeztek megmagyarázni a költők bizonyítványát. * 1949. március 9. Szerda Főleg Lator védelme okoz izgalmat... Latort K. megsemmisítő erővel támadja. A szöveget ismerem, oda bizonyít, hogy László költészete költészetellenes és emberel­lenes. Ahhoz, hogy fejlődhessen, emberileg kell fejlődnie, megváltoznia. Domokos jelentkezik védőként. Akár a minap Hubay, élesen fogalmaz, pontosan, értelmesen beszél. Lendülettel és meggyőzően taglalja Lator költészetét, képei Jó­zsef Attila-i feszességét, élményanyagában kimutatja a háborús emlékekhez való kötődést, a benne lévő kibontakozás szükségét, lehetőségét. A nehéz ügyet szinte erőlködés nélkül képviseli. Talán épp ezért záija le Franki a vitát olyan kerek-perec, kimondva, hogy ettől a költészettől bizony nincs mit várni. - Ahogy kiirtottuk a po­litikai megfelelőjét, úgy fogjuk kiirtani ezt is. * Tanulságos persze szemügyre venni azt is, hogy mit irtottak ki „embertelen pesszimizmus” címén 1948 és 1949 fordulóján az optimista Üdvtan hivatalos és ma­gánszorgalmú képviselői? Két jellegzetes példa; az egyik a háború apokalipszisének a lírai lenyomata: Háború Ez ama pokolbeli borzalom vonalak nélküli képe. Meztelen izzás terjeszkedik a hegy mögül a tintaszínű égre, tarajos uszonya inogva tárul a sűrűn gyűrűző levegőbe. Ritka moraj kél távoli oszlopokon, kupolákon visszaverődve. íme a forgószél tornyos, sebesen haladó zuhogása. Sárgán lángol a bibliabeli tűzoszlop ördögi mása. Hiába kapaszkodsz a gyenge fény vékony sudarába. A rohanó szél ereje mozdul tagjaid tehetetlen mozdulatában. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom