Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Visky András: Vércseh (hangjáték)
APA: Fel, hosszan, majd egyenes útszakasz... Jobbra kanyar, éles, műút... Aztán ismét földút... A por benyomul a nyílásokon és gomolyog a sötétben. Három izzó cigarettavég. Egy ideig még követtem, merre megyünk, mindig jól megjáratnak... De most már nem megy. Megpróbáltam, azután már, pihenni. Készen lenni. De nem jó... Se így, se úgy... Nem kell fölkészülni, nem kell pihenni, nem kell hazagondolni, nem, nem, nem, nem, nem.. {Elalszik.) {Hangja és a terepjáróé elhalkul.) ŐRNAGY: Feljegyzések, levelek, fecnik. Takaros. Szeretjük... íróasztala kész aranybánya. Félje nagy tisztelettel viseltetik az utókor iránt. És mit ad Isten? Az utókor mi vagyunk! A fecnik, különösen a fecniket kedveljük, a sebtiben születő jegyzetek, amelyek szívből jőnek egyenesen, egyenesen. Aranyat érnek, nekem elhiheti. Hallgatnak maguk rádiót? Nos melyik a kedvence? Bibiszi, Szabad Európa Rádió, Amerika hangja? A fia kolosszálisán szellemes, asszonyom! Mondtam? Nem mondtam? Méghogy zavarják a Géczit?! Mert alig érteni, mit beszél! Mi se értjük. Farkastorok, nyúlszáj, garat... Nem tudjuk, nem fontos... A hírek mennek, a hírek jönnek... Ki lőtt? Tudja? Nem tudja? És a férj: tudja? nem tudja? {Hangja elhalkul. Felzúg a terepjáró.) APA: Elaludtam? Nohiszen. Jó jel: aludni az oroszlánok vermében. Pihenni. Három izzó cigarettavég. Megvagyunk. {Szünet.) EZREDES: Ébredezünk? Ébredezünk? Feltámadunk? APA: Ön hisz a feltámadásban, ezredes úr. Hiszen őrizteti a sírt. EZREDES: Megállni! (A terepjáró motorja leáll.) Ki lőtt? APA: Ezt önnek jobban kell tudnia. Az önök embere volt. EZREDES: Embere? Egy? Több? APA: A kollektivizálás hevében történtek hasonló, hogy is mondjam, hibák... EZREDES: A falu mit tud, arról beszéljen! APA: Nem látták! Nem láthatták! EZREDES: És Beliczay? Ő tudhatta, ki lőtt rá. APA: Beliczay, a néma? Semmi nem maradt utána. Illetve az ön emberei gondoskodtak a hagyatékáról, szakszerűen. EZREDES: Most nem lehet tévedni, érti? Mit tud? Semmit? Semmit, miközben a maga szerény eszközeivel tudtára adja a szószékről a hallgatóságnak, hogy Beliczay élettörténetében olyan igazság lappang, amit megismervén, fel lehet szabadulni általa... Az igazság szabadokká tesz? Beliczay meg, tizenöt éves sebekkel a testében alászáll a poklokra... Mire harmadnapra meg majd elhangzik egy hír a rádióadók valamelyikében, hogy ki is rejtezett a csukott terepjáróban. Szabad Európa? Bibiszi? Hogy ki is kollektivizált annak idején itt, ezen a vidéken! Elgondolni is szörnyűség. Most mikor az Elnök neve magát a függetlenséget jelenti Európának, és ami még fontosabb: Amerikának. Most, mikor függetlenedtünk a Varsó i Szerződés csapataitól! APA: Ha pedig elhangozna mégis a hír, a felelősség engem terhel. Jól gondolom? EZREDES: Tökéletesen. Nézze, tiszteletes, ön a temetési beszédében bujtogatta a falut az igazság kimondására. 13
