Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Borbándi Gyula: Emlékek a Szabad Európa Rádió kezdeteiről
Imre) Reflektora, Bálint gazda (Czupy Bálint) parasztműsora, Márai Sándor vasárnapi levele, a rövid ideig működő Fekete Hang, valamint Boda Bálint (Lázár Miklós) New Yorkból közvetített fiktív magyarországi riportjai. Szép számú hallgatója volt a - kezdetben Perlaky Lívia által szerkesztett - Zenés üzenetek-nek, amely a budapesti rádió kispolgárinak és érzelgősnek minősített Szív küldi szívnek című műsorának megszüntetése után keletkezett űrt iparkodott kitölteni. A New York-i üzeneteket Flórián Tibor szerkesztette. E műsorban a rádió nemcsak válaszolt a hallgatók leveleire és üzeneteire, de azok is üzenhettek egymásnak (rokonnak, barátnak, ismerősnek). A SZER már 1951 októberét megelőzően is közvetített néhány műsorsorozatot, így a többi között a magyar hadifoglyokról és a kitelepítésekről. 1951 október-novemberében sorozat folyt a három nyugati nagyhatalomnak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez a fegyverkezés korlátozásáról szóló javaslata tárgyalásáról adott egész napos különműsornak 1951. november 8-án. A rendes napi programot félretéve a magyar osztály reggel 5 órától éjjel 24 óráig, tehát 19 órán át csak híreket és az eseménnyel kapcsolatos hírmagyarázatokat, tudósításokat, kommentárokat, sajtószemléket közvetített. A nagy elismerésben részesült egész napi műsor az első próbája volt az ilyen természetű adásoknak. Ide kívánkoznék a recski szökés ügyének a Szabad Európa Rádió által történt kezelése. Ez még a müncheni adás kezdete előtt történt. A bajor fővárosban 1951 nyárvégén szerződtetett munkatársi gárda érdeklődő tagjai az osztrák sajtóból értesülhettek az esetről. A részletek csak jóval később világosodtak meg. A recski kényszermunkatáborból 1951. május 20-án megszökött nyolc rab. Közülük egynek, Michnay Gyulának sikerült Ausztria nyugati övezetébe jutnia. Mint 1982 elején az Új Látóhatárban beszámolt róla, Bécsben találkozott a Szabad Európa Rádió akkor még New Yorkban működő magyar részlegének ausztriai munkatársával, Lázár Ödönnel, „aki - mint írta — egy terjedelmes riportot készített a menekülésemről, s akinek mintegy hatszáz recski rab nevét diktáltam le, hogy ezeket beolvassák a rádió magyar nyelvű adásában. A teljes bizonytalanságban lévő, aggódó hozzátartozók legalább megtudhatták volna, szeretteik, ha szörnyű körülmények között is, de élnek a recski kényszermunkatáborban. Beolvasták-e ezeket a neveket vagy se, későbbi érdeklődésem ellenére sem sikerült megtudnom. Talán egyszer valaki ki tudja ezt deríteni. Úgy tudom, ez a névsor jobb fogadtatásra talált az Amerika Hangjánál. Menekülésem után három hónappal Weiss Edith közbenjárására, Magyarország felé sugározták volna. Ám, erre sincs bizonyítékom.” Egy inteijúban Michnay azt mondta, hogy br. Weiss Edith közbelépésére olvasta be a Szabad Európa Rádió a recski névsort. A szerző ehelyütt hadd hivatkozzék saját ismereteire. Attól kezdve, hogy értesültem az ügyről, arra törekedtem, hogy megtudjam, mi történt valójában a recski lista ügyében. Azok a CIA-emberek, akik Michnayval beszéltek, kételkedtek abban, hogy hatszáz nevet meg tudott jegyezni és hetek múltával papírra vetni. Gyanakodtak, hátha nem is tartozott a rabok közé, esetleg provokátor, aki hamis listával akarja a nyugatiakat félrevezetni és a rádiókat kínos helyzetbe hozni. A listát a CLA-munkatársak megmutatták András Károlynak, aki akkor - Innsbruckból Münchenbe telepedve át — rövid ideig a SZER kiértékelő (Evaluation) részlegénél dolgozott. András is bizonytalankodott, vajon képes-e valaki több száz nevet emlékezetében tartani és hetekkel később leírni. Michnayt nem tartotta provokátornak, de nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy önmagát fontossá akarja tenni. Lehetséges, gondolta, hogy a lista megbízhatatlan. Az végül mégis New Yorkba került, és ott felhasználták a műsorban. Michnay úgy tudta, hogy a New Yorkba küldött példányra ez volt piros tintával ráírva: „Hihetetlen történet, jobb híján le lehet adni.” 60
