Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?

tudja, mire jut, s anélkül is igen sok regényes hajlama van, melyet körülményeim közt ápolni, a lehető legrosszabb nevelés volna.”68 5.2. Juliska azonban nemcsak örömet szerzett apjának. A nagykőrösi kilenc esz­tendő alatt többször is volt beteg, sőt súlyos beteg is, és ez számos redőt hozott Arany homlokára. Az első komolyabb panasz 1855-ben olvasható egy Ercsey Sándornak írt levélben: „Julcsa egy előttem addig ösmeretlen, de veszett nyavalyába esett, abba, amit né­metül rothlaufnak és magyarul Orbánénak neveznek. Roppant nagy mértékben volt rajta, fejét akkorára fútta, mint egy véka, nagyon nehéz beteg volt. Szerencsére ma­ga a természet (Károlyi assistentiája mellett) bő orrvér folyás által segített rajta. De tovább egy hónapnál volt igen gyönge, s maradványait, egy csomó crofulosus miri­gyet és kopasz főt, most is hordja.”69 De úgy látszik, az orbánc jól érezte magát Aranyéknál: két évvel később újra ko­pogtatott, és ismét Juliskát látogatta meg, ám ezúttal könnyebb volt a betegség lefo­lyása. Arany így ír róla Tompának: „Julcsa egypár hétig ismét szenvedett orbáncá- val, de már fönn van, és tisztul a képe. Mióta hozzátok készültünk, nem volt baja, most újra előjött, de nem olyan mértékben, mint az első. A haja most ment el.”70 Természetes, hogy Arany mint szülő mindkét alkalommal nagyon aggódik a lá­nyáért, s főleg első ízben komolyabb veszélytől is tart. Szerencsére ezek a tényezők csak átmenetileg befolyásolják a költő kedélyét, s a rossz hangulat a betegségek el­múltával el is tűnik. 5.3. Arany János utolsó nagykőrösi éveinek legfontosabb családi eseménye Julis­ka szerelmi csalódása volt. Törös László szerint ez a dolog nagyban hozzájárul ah­hoz, hogy a költő elhagyja a várost.71 A tény, hogy Juliska búskomorságba esett, közismert. Ha máshonnan nem, Arany nagyszerű elégiájából, melyet leányához írt „Juliskának” címmel, kell ismer­nünk. A szomorúság okára Törös László mutatott rá az Irodalomtörténeti Társaság 1957-es nagykőrösi vándorgyűlésén. Törös a körösi református egyház esketési anyakönyvében kutatva egy sokatmon­dó bejegyzést talált 1860. augusztus 6-áról. Beretvás Abrahám közbirtokos felesé­gül vete Gubody Rozáliát, azaz Zinkát, Juliska egykori legjobb barátnőjét. Ez még önmagában nem lenne elegendő Juliska szomorúságához, ám a két lány egymáshoz fűződő korábbi viszonya, illetve ennek a megváltozása már sejtet vala­mit. 1858. decemberében Juliska így ír Pesten levő barátnőjének; Zinkának: „Tiltako­zol az ellen, hogy én jobban szeretnélek téged, mint te engem. Oh, angyalom, sokkal jobban gyökeret vert már e gondolat az én fejemben, mint hogy olyan könnyen ki le­hetne az űzni onnan. Sőt nemcsak azt hiszem, hogy nem szeretsz úgy, mint én té­ged, hanem azt is, hogy már nem is igen szeretsz. Egy idő óta van nekem egy rögesz­mém: hogy én olyan ostoba, haszontalan teremtmény vagyok, hogy nem szerethetsz te engem. Én ezt soha nem mondtam még néked: pedig hej! beh sok kellemetlen per­68. Leveleskönyv 258. o. 69. Leveleskönyv 293. o. 70. Leveleskönyv 391. o. 71. Törös id. mű 217 o. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom