Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
hagytuk a vizet fejünkre omlani. Arany, figyelmeztetésünk dacára, legtöbbször és leghuzamosabb ideig használta azt. Midőn aztán estefelé hazaindultunk, főfájásra panaszkodott, és ezt Szalontán maradásának hátralévő idejében is többször említette; de arról, hogy ezen főfájás a zuhanyozás eredménye, hallani sem akart.”53 A magyarázat logikusnak látszik, de a baj gyökerei valószínűen mélyebbek voltak. Már Debreczeni István, akit Törös László, a nagykőrösi Arany János Emlékmúzeum egykori igazgatója .Arany János szalontai számadójának” nevez,54 alaposabb magyarázattal is szolgált. Debreczeni minden bizonnyal megbeszélte fiával, aki orvos volt, Arany panaszait, és a következő diagnózist állította össze: „A mai orvosok megállapításai szerint Aranynak ez a fej- és fulzúgása magas vérnyomástól, esetleg agyérszűkülettől lehetett.”5 Törös László, aki a nagykőrösi évek mindenkinél alaposabb ismerője, sajátos megoldást keresett a problémára. Összeírta a levelekben fellelhető tüneteket és elment a nagykőrösi belgyógyászokhoz, mondjanak véleményt Arany betegségéről. A furcsa konzílium eredménye megegyezett a Debreczeni István által mondottakkal: „Hypertonia, arteriosclerosis.”56 Törös Aranyról szóló könyvében még egy orvosi szakkönyvből is idéz, s ennek az a furcsasága, hogy az idézett tüneteket akár Arany leveleiben is olvashatnánk, any- nyira megegyeznek a költő panaszaival: „Gyakori fejfájás, nagyfokú ingerlékenység, fáradékonyság, a munkaképesség csökkenése, depressziós állapotok. Szívdobogás, nyakszirti és válltáji fájdalom, fülzúgás is gyakori tünet. Szívdobogás: erősen dohányzó emberek gyakori panasza”.57 Aranyról tudjuk, hogy erős dohányos volt: sokat pipázott, s ez csak fokozta a tünetek erősödését. 4.2. Bár az előbb idézett orvosi szakkönyv említi a hypertonia tünetei közt a neurotikus megnyilatkozásokat, ezekről külön kell szólnunk. A levertség, a munkakedv elvesztése szinte végigkíséri a költő egész nagykőrösi tartózkodását. Akár a magas vérnyomás jellemzője ez, akár önálló betegség, Arany számára döntő fontosságú: ennek következménye a sok töredék vagy éppen az el nem kezdett művek sokasága. E belső tépelődéssel és lelkiismeretfurdalással együtt járó neurotikus állapot már 1853-ban fellelhető egy Tompához írt levélben, ahol is Arany költői indulását kárhoztatja: „Miért is kellett nekem odahagyni békés magányomat? Miért e pályára lépnem, mely egész életre boldogtalanná tett? Oly nyugodtan élnék, én egyszerű falusijegyző, nem ismerve senkitől! De az ördög nem hagyott békét: első léptem sikere hiúvá tőn, s vágyaikat keltett bennem, melyek elvontak a mindennapi élet gondjaitól. Most meg vagyok hasonolva enmagammal: örömest visszatérnék a régi ösvényre, de nem lehet többé. Oh, barátom! ha én Toldit nem írtam legyen: nem volnék most vagabundus.”58 53. Törös id. mű 200. o. 54. Törös id. mű 202. o. 55. Debreczeni István: Arany hétköznapjai. Bp. 1968. 134. o. 56. törös id. mű 202. o. 57. Törös id. mű 202. o. 58. Leveleskönyv 205. o. 53
