Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Tóth Tibor: Hogyan élt Arany János Nagykőrösön?
A többiek ellenkeztek, Losonczy pedig az ajtó előtt megállva hallgatta a vitatkozást. Végre indulatba jött, s hevesen benyitott. Arany e percben felállt, s így szólt: De ugyan az Isten áldjon meg benneteket: hol van ebben poézis: Bátorkeszi, Marót, számát szaporítja... A kollégák hangos kacajra fakadtak. Losonczy is kénytelen volt elnevetni magát, mert az idézett sor nem az ő verséből való volt, hanem a Hármas Kis Tükörből. Azt is Losonczy írta, de Losonczy István, s hetven-nyolcvan évvel előbb, híres tankönyvében, melyben versben foglalta össze a megyék földrajzát.”35 De a jó viszonyt példázza a tanári vicclap is, amelyet Mentovich Ferenc szerkesztett Charivari címmel. Ebben a rajzos-szöveges újságban kollégáit figurázza ki Mentovich, olykor vaskosan, keményen is. Arany Contra-Charivari címmel ellenlapot készített, amely viszont egyedül Mentovichot vette célba. A Contra-Charivari egyik számában a rajzon Mentovich egy fa alatt áll, feje felett sok varjú repked, de a puskája a fának van támasztva, maga pedig egy parasztgyerektől vásárolja a döglött varjakat. A kép aláírása ez: A fegyverengedélyhez szükséges varjúfejek beszerzése. A tréfa magyarázata a következő: Mentovich szenvedélyes vadász volt, de csak afféle „kocavadász”. A fegyverengedélyért varjúfejeket kellett beszolgáltatni, hogy ezzel igazolják a kártékony madarak pusztítását. Azzal ugratták Mentovichot, hogy a varjúfejeket úgy vásárolja meg a gyerekektől.36 Az iskolai tréfálódzások mellett jobban segítették a kötődést a közös összejövetelek. Toros László így ír erről: „Ezeket a tanári összejöveteleket rendszerint szerdai napon tartották, amikor délután úgysem volt tanítás. Hol az egyik, hol a másik tanári családnál gyűltek össze, s bor, pogácsa, kártya mellett elszórakoztak. Valóra váltva Mentovich, a nagy rendező, második levelében küldött ígéretét: „Alkotunk mi tanárok, egymás közt egy bizodalmas kört, mely sok hiányt fog pótolni.”37 Ezek a rendszeres találkozások, amelyek kiegészültek névnapi összejövetelekkel, disznótoros vacsorákra való meghívásokkal, tálcán kínálták a lehetőséget a tréfára, a vidámságra. Hogy ez mennyire így lehetett, azt számtalan verssel is tudjuk igazolni. Arany János és Szász Károly például közösen írtak felköszöntő verset Mentovich Ferenc névnapjára, mégpedig úgy, hogy minden versszak első két sorát Arany, a másik kettőt Szász Károly írta. Az üdvözlő vers első versszaka így hangzik: Kedves jó barátunk, Francisce Mentovich, Búban, fájdalomban te sohase voníccs, Sőt a gondok felé még csak ne is konyíccs, Minket bús pofával sohase szomoríccs! S ez a hang folyatódik nyolc versszakon keresztül. Ugyancsak derű árad abból a Látogatójegybol is, amit Arany Szász Károlynak írt, amikor egy alkalommal meglátogatván őt, nem találta otthon. 35. Törös id. mű 108. o. 36. Törös id. mű 112. o. 37. Törös id. mű 107. o. 47
