Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Visky András: Vércseh (hangjáték)
PÉTER: Gyönyörű, méregzöld Volkswagent látok közeledni. Ha becsukom a szemeimet. Te, gondolkoztál-e már azon, vajon mitől derül jókedvre a lélek, ha megpillant egy szép, méregzöld, angyalian zümmögő... FIÚ: Fejedben az éji bogár! PÉTER: Figyelj rám. Azt találtam ki, hogy amikor még egészen távolról hallom, mikor még csak alig-alig zümmög, hogy tulajdonképpen bármi lehetne, akkor egy méregzöld, bogárhátú Volkswagenre gondolok. Csukd be a szemedet, gondolj erősen egy Volkswagenre. Zzzzzzzzz.... Na? FIÚ: Dzsip. PÉTER: Mert sietsz. Mert örökké jár az agyad. Koncentrálj becsukott szemmel, egyszer csak látni kezded magad előtt. FIÚ: És? _ PÉTER: És már nem félsz olyan nagyon. FIÚ: Okos! Majd pedig megérkezik és terepjáró és fekete. Le is van függönyözve. Mire méltóztatnál kinyitni a szemedet, már el is foglalta megszokott helyét szemközt, az utca túloldalán. A motort meg gondosan elmulasztják leállítani: itt vagyunk, vegye tudomásul, aki él. PÉTER: De addig legalább, amíg nem látszik, addig gondolhatok bármire. Ha jól összeszedem magam, még az ezredes sem jut az eszembe, és az őrnagy sem. Addig legalább nem az ő idejük, érted? Addig legalább olyan kicsik, nincsenek is, ha elég erős vagy. Az addig a te időd, s ők meg azalatt tehetetlenek. Te, ezek olyan mócsin- gok. Még remegnek is, ha akarod. Meg szelíden bocsánatot kérnek. FIÚ: (Csúfolódua.) Apostol. PÉTER: (Csúfolódva.) Pampula. FIÚ: Ne haragudj, Apostol. PÉTER: Nem haragszom, Pampula. (Szünet.) Mire gondolsz? FIÚ: Figyelem a jeleket. Előbb a villanyégő jelenik meg az oszlopon itt a házunk előtt. Majd pedig megmérgezik Góliátot. Akkor mintha az összes kutya is elhallgatna a faluban. Végül pedig... PÉTER: Magukkal viszik apánkat. Te sírsz, Pampula? FIÚ: Tudod mióta sokasodtak meg a jelek? Beliczay gróf temetése óta. Kiszállnak az autóból, rágyújtanak, fel-alá sétálnak. És nem történik semmi. Te! Elkerítettem a pincéből egy részt, odavisszük Góliátot, gyere. (Zene) APA: A temetési beszédem módfelett érdekelte őket. S ez hízeleg nekem. (Nevet.) Még a szószékről is jól látszott. A felolvasott textus után olyan élénkek lettek, mintha közbekérdezni akarnának. ANYA: Egy őrnagy és egy ezredes a belügytől, a falu legalábbis ezt súgja-búgja. Szegény, ütődött Beliczay, mekkora végtisztesség! APA: Nem, ütődött talán nem volt, csak az emlékezete hagyta el valamikor hirtelen, mondják. Vagy talán az sem... Meglehet, egyszerűen csak hallgatott. Elhallgatott. Mint akinek nincs mondanivalója. Bölcs ember volt. ANYA: A falu népe ki sem mer jönni az utcára, a kertek alatt járnak még a boltba is. APA: A vidék utolsó fóldesura, Isten nyugosztalja. Sírja éppen a gróf Homyánszky Pálé mellé került. Gróf Hornyánszky... Nem is volt gróf, amiképpen Beliczay sem. A sírkőre, persze, bármi kerülhet. Hiszen a sírkő már a mennyország leltári tárgya, meglehet. ANYA: A falu legfényesebb pontja lettünk. A világ világossága, amiképpen az írás mondja. Ismét... 5
