Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Szilágyi Ákos: Ezredvégi Birodalom, avagy a posztimperiális világrend
ortodox orosz civilizáció léte kötődött.12 S mégha 1917-ben és napjainkban újra nyilvánvalóvá vált is, hogy a megmentés egyben aláásás, a kiegészülés egyben elfogyás is volt, az archaikus világ birodalmi változatának modern megvalósítása pedig kivihetetlen és erőszakos politikai utópia, azért az orosz birodalmiság két nagy összeomlása századunkban nem pusztán egy politikai keret, ideológia, hanem egy civilizáció, egy egész világ összeomlását is jelentette, katasztrófát, ami - paradox módon - a nemzetté és nemzetállammá válás szükséges, jóllehet nem elégséges feltétele Oroszországban. Amikor Orosz Birodalomról beszélünk, félreérthetően fordítjuk le a „Rosszijszka- ja Imperija” kifejezést, hiszen azt a tévképzetet keltjük, mintha a Birodalom az oroszoké, az orosz nemzeté lett volna (ahogyan a Poroszország egyesítette német birodalom a németeké, a Brit Birodalom az angoloké volt) holott az „orosz” (russzkaja) valójában „oroszországit” (rosszijszkaja) jelent, ahogy mondjuk a „római” jelentette egykor a Római Birodalom minden alattvalóját. (Ennek megfelelően még az abszolutizmus és az ipari kapitalizmus egységesítést és asszimilációt megkövetelő időszakában sem oszthatta meg a birodalmi elitet az etnikai hovatartozás, a nemzeti leszármazás: Moszkvában, a birodalmi központban nemcsak a Romanov-dinasztia nem volt orosz a szó etnikai értelmében, de az uralkodó elit egész összetétele is meglehetősen változatos képet mutatott. Balti németek, grúzok, ukránok nagy számban kerültek ebbe az elitbe, nem beszélve a modernizációs nekirugaszkodások idején Nyugatról „importált” szakemberekről, hollandokról, angolokról, német telepesekről, akik éppannyira „oroszországiak” voltak, mint az oroszok.) Vagyis az „orosz” meghatározás nem nemzetit, hanem birodalmit jelent. Ahogy az Osztrák Birodalom sem az osztrákoké volt, hanem a Habsburg dinasztiáé, amely viszont nem nemzet- állami alapon szervezte meg és tartotta fenn a birodalmat (ha másképp is mint az orosz, az osztrák birodalom is archaikus volt ebben az értelemben és első és együttes bukásuk is archaizmusukban gyökerezett). Az Orosz Birodalomról még több joggal lehetne elmondani azt, amit Perry Anderson az Osztrák Birodalomról mond: „Az Osztrák Birodalom természetesen elsősorban a burzsoá nemzetállam málladozó ne- gációja volt: az európai kapitalista politikai rendszer egyik lényegi jelképének ellentétét képviselte. Német riválisa éppen annak a segítségével érte el szerkezeti átalakulását, hogy a nemzetalkotás élére állt, amit az osztrák állam visszautasított.”13 Hát még az orosz állam, amelynek az a kétes dicsőség jutott osztályrészéül, hogy az újra meg újra, mondhatnánk bővítetten helyreállított birodalmi keretben egyszerre legyen egy egész civilizáció és a régi világállapot megmentője s ezáltal a történelem kutyaszorítójába került, boldogtalan és szerencsétlen modern emberiség megváltó12 A „civilizáció” szót itt nem a német, hanem az angolszász nyelvhasználatban meghonosodott értelemben használom, elsősorban Toynbee munkáira támaszkodva, aki szerint mára tíz civilizáció maradt csak életben. „Ez a tíz a következő: a mi nyugati civilizációnk; az ortodox kereszténység törzsöké a Közel-Keleten; az ortodox kereszténység oldalága Oroszországban; az iszlám társadalom; a hindu társadalom; a távol-keleti társadalom törzsöké Kínában; a távol-keleti társadalom oldalága Japánban; valamint a polinézek, az eszkimók és a nomádok három megtorpant civilizációja. Ha a tíz életben maradottat alaposabban megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a polinéz és a nomád civilizáció agonizál, és a megmaradó nyolcból hetet vagy halállal vagy asszimilációval fenyeget - különböző méretekben - a mi nyugati civilizációnk.” (A. J. Toynbee, i. m. 120-121. old.) 13 Perry Anderson: Az abszolutista állam, Gondolat, 1989. 421. old. 73
