Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Faludy György: Öt szonett (CCXVIII, CCXLIII, CCXLV., CCLXI., CCLXXXV.)
Faludy György Öt szonett CCXVIII Kis jelenet a huszadik századból; nem való versbe. Torontóban mondta el nékem ezt régesrégen egy angol riporter. Dzsipen utazott a Volga mellett, Sztálingrád felé, mindjárt másnap a győzelemre, két szovjet hadnaggyal. A havas dombokon fiúk szánkáztak. Ő csokoládét hozott nagy csomagban. Megálltak. Lehívták a tizenéves fiúkat. Azok eleinte féltek, majd nevettek, csokoládét majszoltak. A szánkókat nézte, hisz minden fát már felégettek. A hosszú, lapos szánkók csonttá fagyott német katonák voltak. (1990) CCXLIII Bőszéék kutyakölykével sokáig játszódtam, mint ki kisgyerekkel játszik kertünkben. Olyan okos volt! Előre sejtette, milyen mókát várok tőle. Versenyt futottunk - mindig megelőzött, vagy ugrottunk (itt már ritkábban győzött) s bukfenceztünk a fűben, én mögötte - azt képzeltem, hogy így lesz mindörökre. Ma reggel szájában többé nem hozta a botot. Még nem gyanakodtam rosszra, de tiszta szeme zavaros és bágyadt
