Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Pajor Enikő: "Ember ő" N. Abaffy Csilla: Veres Péter kéziratos hagyatéka

ni kapcsolatát a népi írókkal. Leveleiből ugyanis egyértelműen kiderül, hogy a népi mozgalom válságát szinte mindenkinél hamarabb érzékelte. Érzékenyen reagált Erdei Ferenc elképzeléseire, s a Válasz megszüntetésére, illetve a Kelet Népével való egyesülésére. Szerinte a Válasz szelleme még a Kelet Népébe való beolvadása után is erősebb maradt. Hitte, hogy a Szabó Pál és Féja Géza által szerkesztett lap már egy új lépcső lesz a válságból való kilábalás útján. Eddig a történet ismert, hiszen az OSzK erre vonatkozó Sárközi György-Veres Péter levelezését Bata Imre 1979-1980-ban már közzétette. Am az előzmények és a folytatás 1939 decembere után, amikor is Móricz vette át a Kelet Népét, e kiadvány még közöletlen leveleiből gyűjthetők össze. Hiszem, hogy sok új adalékkal is szolgálnak.

A katalógus valóságos kincsesbányája a folyóiratokkal, s azok szerkesztőivel folytatott levelezésnek. Megbízható dokumentumként ezek szolgálhatnak adatokat életművének értékeléséhez. Valószínűleg ennek a felismerése ösztönözte írótársait, amikor halála után felhívást tettek közzé leveleinek összegyűjtésére. Az eredményt folyóiratainkban nyomot követhetjük. így váltak ismertté a Korunk szerkesztőjéhez, Gaál Gáborhoz, Németh Lászlóhoz, Sárközi Györgyhöz, s más irodalmi folyóiratok szerkesztőihez írott levelei, melyeket magánszemélyek és közgyűjteményeink egyaránt őriznek. Az ilyen típusú levélközlések általános jellemzője, hogy módszeres feltárás hiányában, a meglévő levelekből a leginkább összetartozó csoport darabjait, a levelezés szívét adják ki mindig, s a többi ezáltal jelentéktelenné, érdektelenné válik a kutatás számára. Példaként említhetjük itt az OSzK Kézirattárának Veres Péter levelezési anyagát, melynek javát közzétették már, ám a még az ehhez a csoporthoz tartozó egy-egy válasz- és megkeresőlevél nem az OSzK-ban, hanem az akadémiai hagyatékban található. Az ilyen típusú nehézségekben is használható ez a katalógus, melynek pontos leírásai lehetővé teszik az elveszettnek hitt, vagy töredékesen meglévő levélpárok azonosítását.

A katalógus levelezési részében szőkébb pátriánk vonatkozásait is meglelhetjük. A megyénkben élő írók, népművelők, s a közügyekkel foglalkozók keresték meg egy vagy több ízben is az írót. Alföldi Albertról (1 db), Grősz Józsefről (1 db), Raffai Saroltáról (7 db), Szekér Endréről (1 db) van szó, hogy

csak néhány közismert nevet említsünk. Legtöbb levéllel Heltai Nándor (1958- 1969:15 db) és Varga Mihály (1962-1970: 20 db) szerepelnek. Talán nem lenne érdektelen e levélváltások publikálása sem. Helytörténeti és irodalomtörténeti szempontból is pontosabb képet nyerhetnénk a hatvanas évek vidéki népművelői-irodalomszervezői tevékenységéről és méginkább egy újonnan induló folyóirat metamorfózisáról, azaz a mai folyóirat elődeiről és kezdeti lépéseiről (Arany- homok-Kiskunság-Forrás). A legelső szerkesztő, Varga Mihály leveleiből nyomon követhető a vidéken élő szellemi erők tömörítésére tett tudatos kísérlet, melyben Veres Péternek íróként, és emberként is megvolt a maga helye és szerepe.

Valamennyi írói hagyaték nyomtatott anyagában külön kezelik az ún. levelezési részt. Ez esetben „a levelek nagy mennyisége miatt, a kutatómunka megkönnyítése érdekében csoportokat emeltünk ki” — írja a kötet összeállítója. A kiemelt részek címleírása ezért kevésbé részletező, de a Veres Péter életével foglalkozó kutatónak mégis elegendő támpontot ad a legfontosabb adatok, vagy a Q-ben közölt annotációk, kiegészítések közlése. A hely nélkül, év nélkül megjelent művek, levelek számbavételénél praktikus megoldást nyújt az első sor idézése.

Noha hagyatéki leltárt tartunk a kezünkben, s a már korábban a Kézirattárba került leveleket is a hagyatékhoz csatolták, nem lehetünk biztosak abban, hogy a teljes anyag a kezünkben van. Egyházi- és múzeumi gyűjteményeinkben éppúgy, mint magánszemélyeknél még mindig feltételezhetünk - még ha csekély számban is -, de lappangó leveleket.

Az irodalomtudományi bibliográfiai kutatás hiányosságaként tartjuk számon, hogy az anyaggyűjtés és kiadás túlzottan a szakirodalomra korlátozódik, s kevés figyelmet fordít maguknak az irodalmi szövegeknek a feltárására. A textológiai kutatás, szövegösszevetés iránt érdeklődők számára fontosnak tűnhet a katalógus egésze, különösen pedig az I. rész 1-6. fejezete, mely az író regényeinek, elbeszéléseinek, politikai- és szociográfiai írásainak, naplóinak, cikkeinek felsorolását tartalmazza. Sajtótörténeti szempontból is érdekesség e csoport egyik darabja, a cenzúrapéldányként fennmaradt Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar című művének 9. levele „a nemzeti középosztályról”. Ennek megjelenését 1940-ben betiltották. A ka95