Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Sárkány József: A kerámia művészei. Pécsi üdvözlet a kecskeméti stúdióba
dományegyetem Mesterképző Intézetének kő- és kerámia szobrász hallgatóit fogadja, s itt indult 1995-ben a két szak DLA szintű képzése. A töredékét említettem csak annak a munkának, mely révén e két alkotótelep túllépett a csak pár hétig tartó — és ehhez mért, szűk lehetőséget - adó szimpozion szervező-rendező feladaton. A körülmények szerencsés összejátszásán túl a siker másik oka a folyamatos fejlesztésben keresendő. Ez a szemlélet, gyakorlat volt az, mely biztosította az intézmények fennmaradását, előrelépését. Újabb és újabb műtermeket alakítottak ki, hatékonyabb, magasabb hőmérséklet (1300-1400 C) elérését biztosító villany- és gázkemencéket vásároltak, kemenceépítő szimpoziont rendeztek, újabb és újabb ötletekkel, tervekkel keresték meg a gyárakat. Kecskeméten a saját maguk által kikísérletezett alapanyag nagytömegű előállítására nyersanyaggyártó üzemet hoztak létre. A fejlesztések eredményeképp megnövekedett kapacitások több alkotó kiszolgálását tették lehetővé - magasabb szinten. Az egyetemi oktatásba való bekapcsolódásuknak köszönhetően a szakma élvonalába tartozó mesterek kerültek kapcsolatba velük, s az itt végző hallgatók legtöbbje szintén hozzájárult az intézmények szellemi kapacitásának, rangjának növeléséhez. Látható, feladatukból adódóan számos a rokon elem e két, egészséges vetélkedést folytató alkotóműhely történetében, ám elsősorban a földrajzi elhelyezkedésük különbözősége miatt lényeges eltérések is felfedezhetők közöttük. Kecskemét százezres település az ország közepén, a fővárostól egy órányi autóútra. A kisváros - Siklós majd háromszor oly távol, a déli határszélen, Pécs közelében fekszik. A Nemzetközi Kerámia Stúdió élvezi egyrészt - tisztes távolból - Budapest közelségének előnyét, de méginkább egy nagyváros megyei fenntartású intézményének különleges státuszát. Az NKS a városhoz is ezer szállal kapcsolódó kulturális bázis. A siklósi alkotótelep viszont - és nem a kolostori elzártság miatt — elsősorban nem a székhely városhoz kötődik, hanem Pécshez, ahol a megyei közgyűlés székel, ahol az egyetem, a múzeum, a kulturális társintézmények vannak. Szemléletes példa erre a két intézmény gyűjteményének a sorsa. Muzeológus lévén, számomra ez különösen érdekes, főleg annak tudatában, hogy itt és most jelen lehetünk a kecskeméti Nemzetközi Kortárs Kerámia Múzeum születésénél. A kecskeméti és a siklósi kerámia gyűjtemények létrejöttének körülményei hasonlóak. Mindkét intézmény ösztöndíj szabályzata rendelkezik arról, hogy a náluk készült művek 2/3-a a helyszínen marad. Az évek során több száz művész fordult meg e két alkotó telepen, több ezer kerámiát hagyva a gyűjteményekben. Kecskeméten közel 250 keramikus két és fél ezer alkotását tartják nyilván. Több magyar és külföldi alkotó életművének kiemelkedő darabjai találhatók itt, számos hazai és nemzetközi kiállítás, verseny díjnyertes műve készült e műhelyekben. Igen értékes, a kortárs magyar kerámia elmúlt húsz évét szinte teljeskörűen bemutató kollekciókról van szó. Természetesen a gyűjtemény anyaga - keletkezési körülményeikből adódóan - egyenetlen színvonalú. Remekművek, műfajtörténeti határkövek éppúgy megtalálhatók benne, mint kevésbé sikerült alkotások, a tévutcák, a kudarcok dokumentumai. Nem feledhető, hogy e műhelyek kísérletek, új eljárások kipróbálásának a helyszínei, s az adott, hat hetes szimpozion időtartam alatt nem mindenkinek sikerül a megfelelő eredményt elérni. Ugyanakkor egy dokumentáció, egy élő múzeum számára ezek a tárgyak is rendkívül értékesek lehetnek. Az adott művész munkásságában e darabok sok esetben egy szükséges kitérő dokumentumai, állomások, az alkotó folyamat szerves részei. Sok esetben pedig a kísérleti vagy a próbadarabok - később akár - másoknak jól alkalmazható eljárást mutathatnak, szakmailag fontos tanulságot hordozhatnak. Ezért is fontos a műtárgyak szakmailag szigorú, muzeo- lógiai rendszerezése, őrzése a helyszínen. Kecskemét ezt a célt tűzte ki. 91
