Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Takáts József: A megfelelő ötvözet (Két írás Bibó kapcsán)

olyan elit szükségességének a gondolata, amely - mint egykor a klerikusok, az egyház - szellemi és lelki értelemben átfogja a társadalmat. Ugyanakkor - mint Alan Ryan írja metaforikusán Millről szóló könyvében — Mill elitizmusa inkább periklé- szi, mint platóm jellegű volt, sőt bizonyos műveiben nincs is nyoma, például a nálunk ma legismertebb A szabadságról címűben sem. Ryan metaforáját átvéve fogalmazhatnánk úgy is, hogy Bibó elitizmusa 1942-höz képest 1972-re platóniból periklészi jellegűvé változott.

Azt is mondhatnám, hogy az 1971-72-es vázlat utópikus vízióját a kölcsönös szolgáltatások társadalmáról gondolatilag az tette lehetővé, hogy Bibó letett (vagy csak eltekintett?) közel harminc éves eszméiről, a társadalmi értékelés válságáról és az elit szükségességéről - miközben semmit sem változott a keresztyén társadalomszervezés iránti csodálata és az egyházszakadás szerepének a megítélése (III. 62.) -, s ezzel sokat enyhített politikai gondolkodásának (már többek által megállapított, sőt talán szándékos) eklektikusságán: kiemelte belőle a konzervatív jellegű elemeket. Azt, hogy eklekticizmusa szándékos lehetett, bizonyítani nem tudom, de erre mutathat mind gondolkodói habitusa (gyakran és szívesen egyeztetett össze egymással összeegyeztethetetlennek tűnő nézeteket), mind A pénznek egy hipotézise. Láthattuk már, e tanulmányban fogalmazódott meg először az életmű néhány alapgondolata. A hipotézis így hangzik: „A keresztyén-középkori, kapitalista-polgári, szocialisztikus és új közösségi gondolatoknak - az elsorvadt és doktrinér elemektől megtisztult — ötvözetéből nem volna lehetetlen életképes értékrendet létrehozni.” (I. 219.) Mintha ez a mondat is előre meghatározta volna az életmű alapjait: Bibó mindig is az eszmék megfelelő ötvözetét kereste.

Enrique Mestre: Plasztika

86