Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Borbándi Gyula: Adalékok Bibó István nyugati recepciójához (1945-1963)
Mikes Györgynek az imént említett megállapításával összecseng a Magyar írók Szövetsége Külföldön állásfoglalása. 1960. április 1-én — nem sokkal Déry és társai kiszabadulása után — nyilatkozatot adott ki, amelyben megemlítette, hogy a magyar szellemi élet több kiemelkedő alakja, a többi között Bibó István, Gáli József, Obersovszky Gyula, politikai okokból még mindig börtönben van. Ezekről sem szabadna megfeledkezni, mégha ezek ügyében nem sikerült is olya hatásos nemzetközi akciót elindítani, mint Déryék és Háyék érdekében. A Magyar írók Szövetsége Külföldön vezetősége 1960 késő nyarán, abból az alkalomból, hogy Hruscsov és Kádár részt venni készült az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén, Dag Hammarskjöldhöz, az ENSZ főtitkárához fordult. Az 1960. szeptember 16-i keltezésű levélben Ignotus Pál elnök arra kérte Hammarsk- jöldöt, hogy a magyar ügy és az emberi jogok tárgyalása során ne feledkezzék meg a börtönben sínylődő, név szerint megemlített tizenegy magyar íróról, közöttük az első helyen szereplő Bibó Istvánról. „Mi, magyar írók - olvasható a levélben - nagyon hálásak lennénk Főtitkár Úrnak, ha az Egyesült Nemzetek közgyűlésén élne hatáskörijogával, hogy e társaink érdekében fellépjen.”20 Felszólaltak Bibó mellett a Nemzetközi PEN Club menekült magyar tagjai is. A Hontalan írók PEN Központja részéről a világszervezet edinburghi kongresszusán javaslat hangzott el, hogy az írók követeljék Bibó szabadon bocsátását. Ez az akció azonban megfeneklett a budapesti küldöttség ellenállásán. A budapesti Magyar PEN Központ azzal érvelt, hogy Bibó nem író, tehát a világszervezet nem illetékes arra, hogy érdekében fellépjen. 1962 márciusában újból angol tudósok emelték fel szavukat Bibó mellett. Arra a budapesti hírre, hogy a börtönben megbetegedett, tizenhárom tudományos személyiség a következő szövegű táviratot küldte Kádár Jánosnak: „Az angol tudósokat és tanárokat megdöbbentette Bibó István betegségének híre. Hadd juttassuk kifejezésre Excellenciádnak azt a reményünket, hogy Bibó István szabadon bocsátása nagy mértékben hozzájárulna nyugati és magyar szellemi emberek közötti baráti kapcsolatok létrejöttéhez. Egy ilyen intézkedést a világ minden békeszerető embere nagyra értékelne.” A távirat aláírói között olyan híres neveket is találunk, mint Bertrand Russell, Julian Huxley, Isaiah Berlin, A. J. Ayer, Max Gluckman, A. P. Norrington, Hugh Seton Watson, Leonard Schapiro, Maurice Cranston.21 Bibó érdekében kísérlet történt az Angol Munkáspárt mozgósítására is. Bede István, a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetője és Szabó Zoltán a Munkáspárt külügyi szóvivőjéhez, Denis Healeyhez fordult Bibó ügyében. Bede londoni követ korából ismerte a magyarok iránt érdeklődő és a magyar szociáldemokrata párttal kapcsolatot tartó angol politikust. Healey megígérte, hogy a legközelebb Moszkvába utazó munkáspárti delegáció ugyanúgy szóba hozza a Bibó ügyet, mint tette a munkáspárt az ötvenes évek elején a bebörtönzött Kéthly Anna esetében. A Lapkiadók Nemzetközi Szövetsége 1962 májusi párizsi kongresszusán amnesztiát követelt Bibó Istvánnak. Kádár János tudomására hozták a kiadóknak azt az egyhangú óhaját, hogy Bibó nyerje vissza szabadságát. Kegyelemben részesítését, a határozat szerint, a sajtó összessége és az egész világ megkönnyebbüléssel fogadná.22 20 Az eredeti magyar szöveg másolati példánya a szerző birtokában. 21 The Times,London,March 6,1962 és Várallyay id. m. 99.1. 22 Radio Free Europe,Paris,May 21,1962 és Süddeutsche Zeitung,München,2 Juni 1962. 73
