Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Karády Viktor: Zsidóság és fasiszta alkat (Egy Bibó megjegyzés margójára)

az antiszemita népirtás programjának megvalósításához, hogy a »keresztény« cső­cselék ordas eszméit aktivizálja, éppúgy, mint ahogy a Vörös Hadsereg győzelme után a túlélő zsidók egy részének megnyerésében a kommunista egalitarizmus (mely elvben nem ismert zsidók és nem zsidók között különbséget) játszott jelentős szerepet. Magyarországon mindkét tárgyalt eszmerendszernek fontos aduját képez­te az is, hogy az illető megszálló hatalom országában ezek már »beteljesedni« lát­szottak, s így egy igazoltan megvalósítható, s nem pusztán utópisztikus társada­lomterv igényével léphettek fel. Talán ezért sem véletlen, hogy mindkettő a »tudomány« tekintélyére hivatkozott legitimitása alátámasztására (lett légyen ez a biológiai »fajelmélet« vagy a »tudományos szocializmus«). Mindkétfajta üdvideoló­gia presztízsét számottevően növelte természetesen a nevükben elért hatalom: a nácikét a német technológiai fölény és az, hogy meghódították az egész európai kon­tinenst; a sztálinizmusét az, hogy győzött a németek felett. Az üdvideológiák konk­rét társadalmi funkciói között megkülönböztetett figyelmet érdemel az általuk nyújtott szublimálási lehetőség, melynek értelmében az új társadalomtervet abszo­lút értékkel lehet felruházni. Az üdvideológiák hatásosságának mégis legelső fokmérője az volt, hogy végrehaj­tott egy radikális rendszerváltást, melynek esélyei addig valószínűtlenek voltak. Ennek a gyors átalakulásnak köszönhető az érintettek »mesés«, a megelőző törté­nelmi tapasztalatok szerint szintén csak valószínűtlen és fenomenális társadalmi érvényesülése. Ahhoz, hogy a »fasiszta alkatúak« vállalják társadalmi szerepüket, »szublimált« érdekmegvalósítás ugyanis nem elég. Az is kell, hogy az új rendszerhez kötődő érdek-viszonyaik látványosan javuljanak. A rendszerváltással megvalósított csodával határos hatalomcsere, a »lentiek« (néhányának) »felkerülése«, uralomra jutása az érintettek számára közvetlenül is - önmegvalósító prófécia gyanánt — a rendszerváltás igazolásául szolgál. A kollektív üdvideológia és a »mesés» személyes érvényesülés egymást alátámasztva hozza létre a »társadalmi megváltás« élmé­nyét. Mi kapcsolja ugyanis össze a (»segédházmesterek forradalmával«) 1944 októ­berében tényleges házmesterből lett nyilas keretlegényt a túlélő munkaszolgálatos­ból lett AVH-s verőlegénnyel, ha nem az, hogy mindketten váratlanul, korábbi elvárásaihoz képest hihetetlen hatalomhoz jutottak. A ház »urainak« kiszolgálójá­ból kerületében élet-halál urává lett kisnyilas nem hasonlóan csodás mobilitás ked- vezményezettje-e az adott társadalmi térben, mint az elhurcoltak nyomorúságából, megalázottságából, életveszedelméből kiszabadult fiatal zsidó értelmiségi, aki ávos tisztként egycsapásra a totális állam jól dotált részvényeseként, a maga területén szintén olyan hatalmat nyer, mely felett Magyarországon azelőtt soha zsidóember nem rendelkezett? A párhuzam erős marad akkor is, ha meg kell engedni bizonyos fontos különbségeket. A kisnyilas »mobilitásában« nagyobb szerepet játszott (a há­borús felfordulás helyzeteiben mindig kecsegtető) egyszerű rablás, zsarolás vagy fosztogatás lehetősége. Az AVH-s dotációi kevésbé anyagi természetűek, bár a há­borúvesztést követő mizériában nem voltak megvetendőek a könnyű lakáshoz ju­tás, a viszonylag magas fizetés, a hatósági üdülés stb. előnyei. Itt a »mobilitásban« sokkal nagyobb súllyal szerepelt a nácizmustól való megmenekülés és az államgé­pezet biztonságába való kerülés ténye. Itt találkozunk a társadalmi reváns témájával, mely nélkül a fasiszta típusú erő­szak híján lenne egyfajta »morális tőkének«, mely éppen a féktelen önkény önké­nyes jellegének ideológus, önmeggyőző tagadásával ennek szociológiai biztosítékát nyújtja. A fasiszta alkatúak terrorműködése - eltekintve a terrorhelyzet cinikus ki­használóitól - akkor nyerheti el legtökéletesebb »belső« (a végrehajtókat meggyőző) igazolását, ha olyan diabolizálható »ellenség« ellen irányul, amelynek a végrehajtók a rendszerváltás előtt maguk is áldozatai, alávetettjei, kárvallottjai voltak. Valójá­52

Next

/
Oldalképek
Tartalom