Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - A hatalmon kívül - Karády Viktor: Zsidóság és fasiszta alkat (Egy Bibó megjegyzés margójára)

ságában már teljesen általánossá vált. így például Budapesten az 1890-es évekig a zsidóság születésszáma - 29,9 ezrelékkel 37,1 ezrekékkel szemben - bár elmaradt kissé, de nem nagyságrendileg a nála átlagban jóval kevésbé »polgári« katolikus népességtől. A kiscsaládra beállított maltuzianizmus terjedése ezután a zsidóságnál sajátos gyorsasággal zajlott le. így a születési arányok ollója 1920-ban (mely még a háborús demográfiai depresziót követő »bepótlás« éve volt) már 16,3-24,9 ezrelék- nyire nyílt. 1930-ban viszont ezer zsidó főre már csak 9,2, a katolikushoz képest (18,5) kevesebb mint fele annyi születés jutott. Hasonlóképp, a női szexualitás ellenőrzését jelző törvénytelen szülések számarányai ugyanabban a korszakban szintén történelmi minimumukra estek. Míg az I. világháború előtti évtizedekben 10 % és 14 % közötti értékekkel a budapesti zsidó születések törvénytelenségi rátája a katolikus népesség fele és harmada között mozgott, addig 1920-ban merő 4,6 %-os, majd 1930-ban 5,5 %-os értékkel a katolikusok negyedére zuhant. Részben ugyanennek az életracionalitásnak a logikájában értelmezhető a zsidó diákok szereplése az iskolai piacon, ahol - a numerus clausus árnyékában - mind a mennyiségi, mind a minőségi túliskolázás (itt helyhiány miatt nem részletezett12 jelzései maximumukat érték el.

Az asszimilációval fellazult a testiségnek a hagyományosan vallásos zsidóságban uralkodó tabuja, illetve szigorú felügyelete, ami az erőszakgyakorlás leggyakoribb alkalmait szolgáltatja. Vonatkozott ez egyes testi készségekre, az erőkifejtésre, s a ritualizált testi technikákra, melyek a nem zsidó társadalom különböző rétegeiben — a nemességnél a katonáskodással, a vadászattal, a vívással, a solymászással, a lovaglással, a társasági tánccal stb., más csoportoknál a halászattal, vadorzással, magával a paraszti vagy kézművesi munkával, de táncvígassággal, hagyományos testi vetélkedőkkel, csoportosan űzött játékokkal is - sokrétűen kifejlődtek. Az asszimilált zsidó polgárság felszabadult testkultusza persze inkább újfajta mintákat követett. Központi szerepet itt egyes modem sportágak játszottak, melyek bevezetésében, meghonosításában és intézményesítésében — mint számos mentalitástörténetileg fontos újításnál - a zsidó polgárság nem egyszer élenjárt. Az asszimiláció azonban csak részben közelítette ebből a szempontból a zsidók és nem zsidók szokásrendjét. Egyrészt az elitsport szintjén korán jellemző volt az erős zsidó részvétel, melyet többek között az első magyar olimpikonok közötti látványos zsidó jelenlét, az MTK uralkodó szerepe a magyar futball kezdeteinél stb. fémjelez.13 Másrészt azonban a tornajegyek tanúsága szerint a mindennapi középiskolai sportolásban a zsidó diákok eredményei rendre elmaradtak a többieké mögött. Igaz,

12 A zsidó túliskolázás jelenségére nézve lásd a következő' újabb munkáimat: „Felekezeti státus és iskolázási egyenlőtlenség”, A tudománytól a tömegkultúráig, Művelődéstörténeti tanulmányok (1890-1945), szerk. Lackó Miklós, Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1994, 125-168; „Social Mobility, Reproduction and qualitative schooling differentials in Old Regime Hungary”, History Department Yearbook, 1994, Budapest, Central European University, 1995 (megjelenés alatt); „A zsidó »túliskolázás« szociológiai kérdései Magyarországon”; A zsidó iskolázás, Budapest, Magyar Pedagógiai Társaság, 1995 (megjelenés alatt).

13 Lásd erre nézve Hadas Miklóssal írt cikkünket: „Futball és társadalmi identitás”, Replika, 17-18, 1995. június, 89-119.

49