Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Zalán Tibor: Elmesélem; Hiátus; Agresszió (versek)
Zalán Tibor Elmesélem hiányzik hogy élsz Nem A vasárnapi ebédek belerohadnak a júli usba csirkecombon penész smaragdja lüktet Behallatszik ahogy elmegy a vonat áthallatszik húsomon a füst suhanása Megeszik a szőlőnket idén a darazsak benövi lassan az ösvényt is a fű A te szíveden most fű terem Mondatokban mozdul el fölülem az ég ahogy így vagy még így se Egy nőben felébredtem és egyben elaludtam Majd elmesélem ha én is meghalok Engem nem oda temet aki eltemet Temelléd nem sajnos : hiányzik hogy nem haltam még meg Vállad tartja a földet - majd elengeded A kő hidege átjár húsomban szobor füstből kőből Nem tudom lerajzolni emberi arcod Sárga szárnyaival megérint a darázs földalatti vad szüret készül. A napraforgók árnya végigzuhan a délutánon sóhajt a téglagyár a tavak felől lassú felhőringás Szitakötő-fogatok kék ösvények fölött Olajos ruhád a partra kivetve valami férgek mozgolódnak benne Árva kötelek lengnek az eperfáról kapaszkodik beléjük a fény Kopasz kisgyermek lép ked a porban táruló semmi felé
