Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Berda József: Ostor és Olajág (Domokos Mátyás sorozata)
A homoerotikus erkölcstelenség vádjával pedig azt a verset illették, amely — húsz esztendővel korábban — éppen Kosztolányi Dezsőből váltott ki elragadtatott dicséretet. (Hiába, a feljelentők ízlésvilága általában nem egyezik a Kosztolányiéval...) Ez a régi vers különben azért került az anyagba, mert Berdának rendes szokása volt, hogy néhány, szívének kiváltképpen kedves versét újra meg újra közölni szerette könyveiben. Vers a péklegényekről I Látnád a péklegényeket, mily izmosak ők s hogy villog meztelen testük! Ismerik sorsukat s tudják: kevélyebb s mezítlenebb szépség az övék, mint a magunké: csupa szikrázás, mely ki és befelé tündököl, mint kedve a robbanó napnak. De te nem tudod, mért olvad össze, mint párzó szerelem, izzadó testük kamaszszaga a sülő tészta illatával, melyből kenyér csak azért lesz talán, hogy húsuk friss illatát érezd boldogan, ha ízzel harapod majd a finoman ropogó héjat, mely oly fénnyel csillog éppen, mint az ő meztelen combjuk rózsás karcsúsága... II Hej, ti legények, ti kemény húsok a pékműhelyekben: nem fogytok el soha már, úgy szaporodtok, mint a mindennapi kenyér. -Nincs szebb, s méltóbb munkája senkinek. Szőkék és barnák vagyok ti, akár a boldog tészta, mely kezetek meleg tapintásától formává dagad majd... Teherben-megszépült fiatalság a tiétek, izmos péklegények! - Ha munkátok után fáradt inakkal nyugovóra tértek, álmotokban kenyeret-dagasztó angyalok csókolják cserepes szájatokat s nem látjátok, meztelen combotok mosolya mily büszkén fénylik-árad, mintha nagy darab bronzok férfias érccsillogása volna a sötét szobában. A kollégiumi ülésen Darvas József miniszter és sleppje, továbbá a kiadói főigazgatóság - akkor - helyettes vezetője, Köpeczi Béla és beosztott munkatársai, a kiadó vezetői és munkatársai vettek részt, továbbá irodalompolitikai szakértőként a kézirat egyik külső lektora: Pándi Pál, aki hosszasan ecsetelte Berda társdalmi helyzetét és költői pályafutását, majd a következő szavakkal fejezte be felszólalását (s erre 90
