Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Pomogáts Béla: Egy diadal veresége? (A magyar ötvenhat emlékezete és öröksége)
bekövetkezett változások között. És itt érdemes egy pillanatra visszatekinteni arra, hogy voltaképpen milyen társadalmat kívántak 1956-ban a magyar forradalom szellemi vezetői és tömegei. Nagy Imre és a körötte csoportosuló baloldaliak, egykori kommunisták, ahogy akkor nevezték őket: „nemzeti kommunisták” valamilyen „demokratikus szocializmust” szerettek volna megvalósítani. Olyan társadalmat, amely szintézist tud teremteni a nyugati polgári demokráciák alapvető elvei, intézményei (a jogállamiság, a többpártrendszer, az önkormányzati rendszer) és a társadalmi egyenlőség klasszikus szociális követelményei között. Ezek a szociális követelmények nem feltétlenül a marxizmusból eredtek, noha Nagy Imre és társai bizonyára nem kívánták feladni a marxizmus bizonyos alapelveit. A szociális biztonság és a társadalmi egyenlőség gondolata ugyanis jóval régebbi és jóval tágasabb eszmekört jelöl meg a marxizmus eszméinél: jelen vannak ebben a körben a kereszténység hagyományai és a felvilágosodás majd a marxizmussal leszámoló nyugati szociáldemokrácia eszméi is. A Nagy Imre körül csoportosuló balodali értelmiség programja ilyen módon valamilyen „szintetikus” („harmadik utas”?) elképzeléssel tett kísérletet. Hasonlót hirdetett Németh László is, akit nyilván nem lehetett „marxistának” tekinteni. Pártok és egység című, a parasztárti Új Magyarország 1956. november 1-i számában megjelent írásában a következőket olvasom: „nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormánykoalíció pártjai, de lehetőleg minden párt: közös nyilatkozatot adjon ki, amelyben a szocializmus néhány nagy elve mellett (...) hitet tennének. Nagyon szép lenne, ha néhány olyan elvben is megegyezhetnének, amely a szocializmus sajátos helyi jellegét is hangsúlyozhatná, mint pl. a munkásság részesedésének kimondása az ipar és kereskedelmi vállalatok vezetésében és jövedelmében, vagy a laza, önkéntes, hegyközségszerű szövetkezetek támogatása. A pártok külön célja, feladata ezen a közösen elismert, nem nagyszámú elven túl kezdődne, s az általuk képviselt társadalmi csoportok külön érdekeiben gyökerezne.” Nagyjából hasonló gondolatokat fogalmazott meg az a Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról című december 8-án keltezett tervezet, amelyet Bibó István készített, és a többi között a parasztpárt, a kisgazdapárt, az írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetői írtak alá. Ebben a tervezetben a következők olvashatók: „Az ország társadalmi és gazdasági rendjének alapja a termelőeszközök döntő részének társadalmi tulajdona. Ennek megfelelően az 1956. október 23-án állami tulajdonban lévő bányák, gyárak, bankok és egyéb nagyvállalatok társadalmi tulajdonát továbbra is fenn kell tartani. Az 1945. évi földreform során juttatott ingatlanok tulajdonjoga érintetlenül megmarad, de a földtulajdon megengedett felső határát az egy család által idegen munkaerő rendszeres igénybevétele nélkül megművelhető földterület szabja meg. A parasztság, a kisiparosság és általában minden gazdasági tevékenység számára teljes mértékben biztosítani kell az önkéntességen alapuló szövetkezés és egyéb gazdasági célú társulás lehetőségét, a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek biztosítása érdekében.” A Bibó-féle tervezet természetesen elismerte a magántulajdon és a magánvállalkozás teljes szabadságát, ezt azonban a közjó érdekében bizonyos korlátok között kívánta érvényesíteni. Hasonló elveket hangoztatott ismert november 3-i rádióbeszédében Mindszenty József hercegprímás is, midőn a következőket jelentette ki: jogállamban élünk, osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúrnacionalista szellemű nemzet és ország akarunk lenni.” Ezeknek a nyilatkozatoknak a nyelve és retorikája, részben programja is mára jórészt elavult: az 1989 után meghirdetett „szociális piacgazdaságnak” mások az 74
