Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Kántor Lajos: ... a tenger iránt (Széljegyzetek a Duna- vershez, Duna-prózához)
próbálását, „megáldását”. Pedig nem voltak katonás hajlamai, mint költő társának, Lászlófíy Aladárnak. Épp ellenkezőleg. Legalábbis így tudtuk. * Visky Andrást nem is tartanám illdomosnak megfaggatni Esterházy Péter szellemes posztmodern Duna-könyvéről. Azon egyszerű oknál fogva, hogy szereplője is e regényesített utazásnak. Másrészt viszont szerzője a legújabb erdélyi magyar próza egyik legmegrázóbb, mert gyermekien-objektív darabjának, A csodálatos halfogás homíliának minősített remeklésének. Dunai történet ez is, ahol „degesz felhők vonulnak tova a Duna medre felett a tenger iránt”. És ahol,Anyánk hagyta beáramla- ni a csendet, mely a Duna felől érkezik a konyha folyóra tekintő, öreg biblia méretű, kereszttel jelölt ablakán át”. A világ végére, „az Isten háta mögé merészkedett Duna partjára” kitelepített család, az Anya és hat gyermeke (a legkisebb András) - a fogolyként (1956 után) elhurcolt Apa távollétében (akit a gyermekek a géppisztolyos katonák őrizte börtönuszályon vélnek látni éjszakánként, „a megneszült Duna görnyedő hátán”) -, a szintén kitelepített, mesehőssé felmagasodó Aurél, a táskájából kenyeret elővevő barát, aki kisemmizett Hemingway-i öreg halászként kénytelen megélni, az őt körülvevő gyermekekkel együtt, a harcsafogást... Ez már nem posztmodem szerkezet, innen és túl van azon. Mint maga a Duna. Amelynek partján az Apáról álmodik a család. „... álmodunk hosszú ideig, csoda híján, véli Anyánk az esti asztalnál, szavakra utáltán élünk, szavakra, melyeknek nem áll módjukban értelmet közvetíteni, mert hiszen az értelem magában a csodában bír megnyilatkozni, a csodában válik hozzáférhetővé, felszínre kerül, s ettől a látszat és való együttállását idézi elő, megszólal a mély, és visszahőköl a locsogó felszín, a mély, mely véljük, hallgat, s ebben lemondás van és fennhéjázás, lemondó fennhéjázás és fennhéjázó lemondás, a csoda rejtélyes hálójában himbálódzik a mindenség, mint bevásárló szatyorban az önmagukról mit sem tudó gyümölcsök.” A Duna vallomása, a század utolsó évtizedében. Tanúságtétel a Dunánál, tanúságtétel arról, hogy a fecsegő, locsogó felszín mégiscsak visszahőköl. Évtizedekkel Ady meg József Attila után megtörténhet a csoda - a közönyös Európában. 64
