Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Kántor Lajos: ... a tenger iránt (Széljegyzetek a Duna- vershez, Duna-prózához)
Kántor Lajos ... a tenger iránt (Széljegyzetek Duna-vershez, Duna-prózához) xJf sterházy Péternél - ki másnál? - olvasom: „Az a tengernyi Duna-gondolat, Duna-ethosz, Duna-múlt, Duna-történelem, Duna-fájdalom, Duna-tragédia, Duna- méltóság, Duna-jelen, Duna-jövő! Miről beszélünk?” Beszélünk, beszélünk, beszélünk. És utazunk, kirándulunk. Vonaton, autóval, repülővel, hajón. A Vaskapuhoz. A Deltába. (Legalábbis azok, akik a folyó alsó szakaszát, az Al-Dunától a Fekete-tengerig, útlevél nélkül nézhetjük meg.) Legendája van a Dunának. És nem csupán közép-európai (Németh László-i). Magam is kísérleteztem a legenda megismerésével. Akkor még nem a Duna-gondolatéval. Egyszerűen Ada Kaleh szigetére szerettünk volna, fiatalok, eljutni, de már csak Orsováig engedtek. Nem azért, mert a túlparton lőttek volna - innen (a Duna bal partján) készültek robbantani. Elindult a Semmi felé - vízi úton -Ada Kaleh tűzhelyek kialudt tüzét álmodják csüggeteg fügék Szilágyi Domokos írta ezt (pár évvel a mi meghiúsult kirándulásunk után), 1969- ben, a „vívmányriportot” váró bukaresti napilapnak, az Eló'rének. „Az ember, aki vasbeton” - ilyen sor is olvasható az Utak című verses riportban, szakaszvégen. A harmincegyedik évében járó Szisz („Szisz kapitány” - ahogy majd a deltái jeleneteket megörökítő pályatársak emlegetik) ravaszul járt el, hogy az értők értsék, a szerkesztő pedig (akit szintén Szilágyinak - Dezsőnek - hívtak, de nem az írástudók fajtájából való volt) elfogadja, kénytelen legyen elfogadni a megrendelt szöveget; szocialista-realista igényt is kielégítve folytatta ugyanis a helyszíni tudósítást: „lá- bon-járó-óriás tervet...” Összeolvasva, minden a legnagyobb rendben, a kor igényei szerint: Az ember aki vasbeton lábon-járó-óriás tervet megszületendő jövőt termett Ha a mai olvasó nem hisz nekem, és úgy véli, menteni próbálom Szilágyi Domokost a sorvég-magyarázattal, akkor tovább idézek, az „egy emberszabású világot” verssorra következő két szakaszt is ide másolom. Tehát: 62
