Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Alexay Zoltán: Szigetközi kérdőjelek
jesztett ügyben a fenékküszöbös vízpótlás gyengítené a magyar álláspontot - vagyis csak akkor nyerhetünk, ha Szigetközt veszni hagyjuk. Az előző évekhez hasonlóan a parlament is ezt az álláspontot tette magáévá, így a kormány többszöri próbálkozása ellenére sem történt érdemi lépés, sőt, az a furcsa eset fordult elő, hogy a kormánytöbbségű parlament 1994 tavaszán leszavazta a saját kormányát, elutasította a fenékküszöbös megoldást és megszavazta a sokak által rossznak tartott és drága szivattyúzással történő vízpótlást. Még korábban a Mosoni-Dunába juttatott viz megosztásával kísérleteztek, de sem ez, sem a szivattyúzás nem juttatott elegendő mennyiségű vizet az ágrendszerbe. Végül minden csepp víz fontos az élővilág számára, de először el kell dönteni, mi a cél, s utána lehet vitatkozni a különböző megoldásokról. Ha az elterelés előtti viszonyokat akarjuk visszaállítani, akkor egyik módszer sem megfelelő, bár mindegyik segített egy kicsit. A gyakorlat végül bebizonyította, hogy a szivattyúk üzemeltetése drága (napi 2 millió forint), környezetszennyező és ilyen módon nem lehet sem elegendő vizet juttatni a mellékágakba, sem utánozni a Duna természetes vízjárását. Míg ezek a költséges kísérletezgetések folytak, telt az idő, Szigetköz egyre jobban kiszáradt, pusztult az élővilág és nőtt a lakosság elkeseredése és elégedetlensége. Azt látni kell, hogy Szigetköz gondjaira sem korábban, sem jelenleg nem volt, illetve nincs igazán jó megoldás, valójában kényszerpályán kell mozogni. A feladat mindig az volt, hogy a sok lehetséges rossz változat közül a legkisebb rosszat válasszuk ki - sajnos a vízlépcsővel kapcsolatosan a C-változat a legrosszabb megoldás és a vízpótlással is így voltunk, mert a lehetséges legelőnyösebb variációra is két és fél évet kellett várni. Ezalatt az idő alatt nagyon sok negatív folyamat játszódott le a területen, az élővilág legérzékenyebb, védett fajai közül sok eltűnt vagy nagyon megritkult. A tapasztalatokból egy tanulság is levonható: rosszul következtettünk jó néhányan a várható változásokra, amikor úgy gondoltuk, hogy az elterelés után a szárazabb élőhelyet kedvelő társulások alakulnak majd ki a mostani vízkedvelő együttesek helyett. A változás olyan drasztikus és gyors volt, amit a biotikus szukcesszió nem tudott követni, így a szárazabbá válást követően a kipusztult növények helyén a legközönségesebb gyomok jelentek meg. (Un. regresszív szukcesszió játszódott le.) Emiatt az érintett területeken a növénytársulások degradálódtak, csökkent a biológiai és genetikai diverzitás. (Ezt különösen a holtágak és a mocsárrétek esetében lehetett jól érzékelni.) Az új kormány a parlamenti felhatalmazás birtokában végül 1995 tavaszán döntött a fenékküszöbös vízpótlórendszer felépítése mellett, amelyet júniusban üzembe is helyeztek. Most újabb kérdés vetődött fel a Szigetköz sorsával kapcsolatban. Negyedik kérdés: Milyen lesz a vízpótlórendszer hatása, sikerül-e ily módon megakadályozni a természeti értékek további pusztulását, milyen mértékben tud regenerálódni az élővilági A kérdésre csak az idő adhatja meg a választ, de hogy mennyi időnek kell ehhez eltelnie, azt előre nem lehet megmondani. Röviden tekintsük át a vízpótlórendszer működését. Lényegében a már 1992-ben kidolgozottjavaslat valósult meg, az 1843 fkm-nél felépült a fenékküszöb, ez 4 m-rel megemelte a fölötte lévő mederszakaszon a vízszintet (a középvíznek megfelelő magasságra), így a duzzasztó feletti mellékágakon keresztül gravitációs úton tetszés (szükség) szerinti vízmennyiség bo- csájtható le az ágrendszerbe. A duzzasztási magasságot a Dunakiliti műtárgy zsilipkamrájának a segítségével lehet szabályozni, így pontosan meg lehet határozni, mennyi vizet kapjon a hullámtér. Ez nagyon fontos, mert egyrészt utánozható a folyó természetes vízjárása (tavaszi, koranyári árvíz, őszi-téli kisvíz), másrészt a szerzett tapasztalatok alapján a mindenkori igényeknek megfelelő vízmennyiség juttatható ki a mellékágakba. A rendszer építésekor a még szabadon hagyott ágakat is elzárták, mert akkor a víz azonnal kifolyt volna az alacsonyabb vízállású főmederbe. A támadások célpontja a duzzasztó felhasználása volt a rendszer működtetésénél, a megoldás ellenzői arra hivatkoztak, hogy az előző parlament határozata (amelyet ki tudja, miért nem szüntettek meg) megtiltja a műtárgy üzembe helyezését. Az senkit nem zavart, hogy az üzembe helyezés a tározó eredeti tervek szerinti feltöltését és a duzzasztó eredetileg tervezett felhasználását jelenti, a vízpótláshoz való felhasználása egészen más jellegű működtetés. Jelenleg a hullámtér 100 m3/sec vizet kap átlagosan, ez végig biztosítja a mellékágak középvíznek megfelelő vízszintjét, a szigetközi táj ismét olyan, mint az elterelés előtt volt. (A szivaty- tyúk maximális teljesítménye 15 m3/sec volt!) A hullámtérből kiszivárgó víz a korábbi szintre 50
