Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Timaffy László: Szigetköz, a Duna gyermeke
mellé egy kis sonkát, oldalast is felraktak egy kis borocskával és sokszor éjfélig kísérte a nóta a malmok zakatolását. Szép volt ez a régi molnárélet. A még élő mesterek szívesen beszélnek róla. Munkájukat még népdal is megőrizte. A víz a malmokat aláhajtja A garat, a garat csak azt mondja: Ne aludj, ne aludj lisztes mónár, A garat, a garat üresen jár. Nagy szégyen volt, ha a molnárlegény az éjjel elaludt és nem töltött rá a garatra. Az ügyes észér molnárok ezen is tudtak segíteni. A garat alsó harmadába egy kis csengőt kötöttek. Ezt a gabona lefogta, de amikor aláfogyott, a mozgó malomkerék megrázta a kis csengőt, a legény felébredt és nem maradt szégyenben. Ez a szép molnárélet a századfordulóra hanyatlani kezdett. A gőzmalmok elvették előlük az életet. Egymás után szorultak ki a vízből, s ma már csak dűlőnevek őrzik emléküket. A századvégi Duna-szabályozás volt az első nagy emberi beavatkozás a vízi táj életébe. A régi helyébe új életforma kezdődött. A táj és ember élete ebben az új helyzetben is összefonódva megtalálta lehetőségeit. A letűnt aranyászok, pásztorok, molnárok helyébe a kultúrtáj adottságai biztosították a szigetközi ember boldogulását. A szabályozott vizek között a korszerű földművelés, kertészkedés, állattenyésztés az országos átlagnál jóval szebb eredményeket hozott a szigetközi ember szorgalmas munkájának jutalmául. A második emberi beavatkozás már nem volt ilyen szerencsés. A Bős-Nagymarosi vízierőmű terve és elhibázott kivitelezése pusztulást jelentett a Szigetköz számára. A Duna-Rajna-Maj- na csatornával az Európát átszelő belvizi hajózás szempontjából fontos volt a szigetközi hajózási útvonal biztosítása. Vele kapcsolatban kézenfekvő egy energiát termelő erőmű megépítése is. A gyakorlati megvalósítással megindult huzavona azonban vakvágányra vitte a tervet. Szlovákia önhatalmúan elterelte a Duna folyását, megfosztva Magyarországot nemcsak határától, hanem hajózási útvonalától, a Szigetköz számára nélkülözhetetlen vízmennyiségtől is. Szinte hihetetlen, hogy ezt egy szomszédos országgal büntetlenül meg lehetett tenni. Velünk megtették. Magyar részről jószándékú dilettáns mozgalmak akadályokat gördítettek a pontos mérnöki érvek érvényesülése elé, s így a tárgyalásokon nem tudtunk elfogadható alternatívát adni. Ez vezetett a C variáns megépítéséhez, ami Szigetköz halálos ítéletét jelentette. Fogyott a víz az Öreg-Dunából, a szigetek közti oldalágak kiszáradtak, az üres medreket felverte a gaz. A vizek élővilága elpusztult, a galériaerdők sorvadoztak, a vízimadarak elköltöztek, az egész táj a haldoklás képét mutatta. Megsüllyedt a talajvíz, kutak száradtak ki, s a táj virágzó mezőgazdaságát is végveszély fenyegette. A Duna hatalmas törmelékkúpja a Kisalföld ivóvíz bázisát is jelenti. A Duna vízjárása a föld alatt összeköttetésben áll a Hanság-Fertő vizével, s ez az ivóvíz tisztító szivárgás most megszakadt. Életmentő kezdeményezésre volt szükség! A megoldáson két évig vitatkoztak szakemberek, dilettánsok, politikusok - miközben a Szigetköz pusztult. A motoros vízpumpálás naiv terve nem hozott eredményt, végre megbukott. Kitűnő vízügyi szakembereink használható terveket készítettek a vízpótlás biztosítására. Végre sikerült! A fenékküszöb kiépítésével ideiglenesen biztosítani lehetett az ártér ellátását a Duna-vízzel. A kiszáradt medrekben újra csillog a víztükör, az erdők fái újraéledtek, szépen zöldellnek, a madarak visszatérnek, már őzet, vaddisznót is látni a szigeteken. S a partok mentén a langyos vizekben apró halivadékok sütkéreznek a verőfényben. Az életet nem lehet legyőzni! A természet újraéled, amint adottságait megtalálja. S vele együtt az emberi tudás, munka meghozza gyümölcsét. A Szigetköz, a Duna gyermeke élni fog! 44
