Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - A Duna vallomása - Őszi utazás a Dunán 1848-ban (Korabeli Duna-utakból megkomponálta Kabdebó Tamás)

Még indulás előtt egy hajnali katonabanda csinnadrattájára ébredünk. A háborút utálom, a kora reggeb fölkelést is, de a muzsika vérpezsdítő. Pattogó zenére, pergő dobokra csattog a bakancs az utcaköveken.

»A Radetzy-márs!« - szól apám. Csomagolás közben hozzáteszi. — »A gézengúz Straussok fabrikálták össze ezt is. Fáintosan!«

Hosszú palló visz a cölöpökig, hol anyahajónk kikötve vár. Leoldják a vastag kenderkötelet a cölöpökről, felcsörlőzik a horgonyt, a magyar határ felé indul a vízi karaván. A három jármű közt apám szócsöve tartja az összeköttetést, a jégtáblák egyelőre gyéren járnak, a szél északról enyhén fuj, apám a forma kedvéért eresztge- ti csak le a mérőónt. A ládikó az ágyam alatt, a bogrács mélyén szunnyad. A vaskályha meleget áraszt, de a kabint átfuteni nem tudja a tűz, sámlin ülünk mellette; a kályha platniján illatos tea forr, zománc-lábasban, apám a tatról be-betekint, merőkanállal bögréjébe tölt a teából, lapos üvegéből pálinkával csipkézi. »A határtutaj«, hallom kiáltását, nyilván a lenyugvó nap fényénél megpillantó a dévényi vár alatt roskoló víziállomást. Veszi a bográcsból a ládikót, láncot köt rá, beloccsantja a Dunába, hogy az őrség a hajón rá ne leljen. Múlnak a percek, mi csendesen ereszkedünk és sehol semmi. Sem fináncok, sem rendőrök, sem uszályosok, sem gőzösök, sem éneklő halászok nem jelzik, hogy elhagynánk a magyar határt. Hunniába érénk. Bori szájából felszakad egy sóhaj: »Édes Magyarország«. Az én szívemben is visszhangzik: »Édes magyar férjem, Gábor, hol jársz, és vajh mikor látlak?« Künn hull a hó, nem hallom, nem látom, csak Bori szemével.

Kora éjszaka lehet már, amikor három hajónk kiköt a pozsonyi stégnél. Engem kivezetnek a remegő pallón. Nem megyünk messzire, a Grüner Baum fogadóban nyerünk szállást. Apám másnap becserkészi a várost, hírekkel és egy kis söröshordóval jelenik meg, minek tartalmát a hét férfi benyakalja, mi nők nem kérünk belőle. Meséli, hogy a Schloss telis-teli osztrák katonával. A várost föltűzött bajonettal őijára- tok szelik át, a követek háza, a Landhaus előtt szuronyos silbak áll, Ferdinandstadtban lefogtak egy csapatnyi magyar jurátust, kiket a vár tömlöcébe csuktak. Az Esterházy-palotában bált rendezett a herczeg unokaöccse a várparancsnok tiszteletére, melyre a város dámái közül tsupán heten jelentek meg, féijuruk kaiján. A fáma szerint - apám kacagva mondja - kiegészítésképpen fölvonultatták a nyilvános- ház hölgykoszorúját. Legyen kikkel a tiszt uraknak tánczolni.

»Szegény ember szándokát boldog Isten bírja« — szóla Borika, ki csurig vala szép magyar mondásokkal, bár nem hinném, hogy most helyzetünkhöz legmegfelelőbbet választó ki. A Mosoni-Dunán szándékozunk Győr városáig hatolni - mi utazásunknak fontos támpontja lészen - de az az orrunk előtt befagy. Szaporodó jégtáblák között, mik neki-neki koccannak hajónk oldalának, folytattuk hát utunkat Nagy-Bajcs magasságáig. Ott lehorgonyoztunk, bevártuk a révészt, tűzifát vételeztünk, gulyáslevest főztünk, benne sonkával, kolbásszal, majd - mint bennszülöttek közé a föl- málházott misszionáriusok - bevonultunk, s az iskolában táboroztunk reggelig. Bár ne tettük volna! A fűthető Blaue Reitert felcserélni egy futetlen hodállyal! Lábam a hócsizmában is teljesen átfagyott. Apám, belátván hibáját, éjnek évadján felverte a káromkodó bajcsi kocsmárost, egy ezüsttel lecsendesítette, s így mi ketten Borival az éjszaka hátralévő részét egy banyakemence padkáján töltöttük.

Robosztus egészségem (nem úgy a szemem!) megőrződött. Másnap szekereket fogadtunk, és a legfontosabb málhákkal körülbástyázva begurultunk a csontkeménnyé fagyott, de csak porhó borította úton Győrbe. Hárman a Weisses Schiff fogadóban kaptunk szállást - itt voltunk egy hétig —, a többiek a Farkasverem-nek csúfolt nagykocsmában. A férfiak visszahajtottak a nyílt Dunán, Bajcsnál lehor- gonyzott dereglyékig, azokat eloldták, Venek fölé ereszkedének velük, hol bekormányozták a három alkotmányt a Nagy-Duna és a Kis-Duna találkozása mögött kép40