Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Borbély János: A megmerevedett versek könyve (Fenyvesi Ottó: A káosz angyala)

lélekbe markoló és halálosan pontos megállapításait, helyzetmegjelöléseit, melyek döbbenetes erővel világítják meg a költő, mi magunk, a nemzet, az emberiség, a világ állapotát. Idézhetném, onnan, amikor a költő, már a nyitó versben bejelenti, hogy szeretné „újrarendezni a homályt”, amikor „már semmi sem mindegy, minden számít”, és saját „magából állítja elő magát”, minthogy új helyzetében kénytelen „élőiről kezdeni mindent”. S addig, ahogyan a végső konzekvenciákat levonva, „két lábon járó emésztőrendszerré” lepusztítva viaskodik a rárohanó „torlódó tömbökkel”, a „lázbeteg földdel”, a „kurva világgal”, melynek „fogytán a benzinje”, „fogytán az értelme” és fogytán van, szó szerint, minden mása is, s ahol „plasztika borítja a földet”, ahol „még a havat is belepte a hó”, és ahol — ó, rettenet — „kétszer használt levegőt szívnak”. Itt állunk egy világban „félig lebontva”, „anyanyelvűnk romokban”, ücsörgőnk „távol a romantikától”, nyögve „a szép magyar sorsot”, mert ez „a dolgok állása”. így énekel Fenyvesi Ottó a verseiben, amelyekben fájdalmas nosztalgiával tűnik fel mindegyre a Vajdaság, Bácska, a szülőföld topográfiája, a rádiószerkesztőség, ahol dolgozott, s ahonnan egy utolsó éjszakai műsor, egy utolsó dal, zeneszám, magnófelvétel után útrakelt a bizonytalanságba, s ezzel - ezzel is — osztozott a délvidéki magyarság ezreinek sorsában. Ez az életút és a vele járó sokféle megtöretés adja hamisítatlan aranyfedezetét e nagyon szép, nagyon igaz és nagyon megszenvedett versek minden sorának.

Fenyvesi Ottó A káosz angyala c. kötetével egy nagyjelentőségű verseskönyv első kiadásának, őskiadásának vagyunk kortársai, melynek darabjaival még sokszor találkozunk majd irodalomtörténetekben, fontos antológiákban, tankönyvekben mi is, meg a kései utánunk jövők is. Habemus poétám. (Szivárvány, 1993.)

%

89