Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Hernádi Gyula: Kiáltás és kiáltás. (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Hernádi Gyula)
Elkezdték mondogatni, hogy ő zseni, én pedig hülye vagyok, hogy én rontom el, hogy én vagyok a rossz szelleme. O az ártatlan, szűz zseni, s jön ez a sátáni pofa, aki bein- jekciózza a különböző modellekkel, meg antikommunista ügyekkel. Miklós nagyon tisztességesen viselkedett, mert azért a rendező számára mindig problematikusabb a dolog, hogy pénzt kapjon stb., stb. De ő hűséges maradt, s mindig úgy csűrte-csa- varta a dolgot, hogy nem lehetett a filmjátékból kilőni engem. De ezt csinálták a darabjaimmal is, mint mindennel egyébként. Az ember így, az élete vége felé, összegezi a dolgokat: eh, nem érdekelnek! Most is ezt csinálják, ugyanezt, többnyire ugyanazok; jönnek a slapajok... Ez a „slapaítisz” nevű betegség egy fantasztikus betegség. Elkezdődött ez Pándi Pállal, meg a többiekkel, de ahogy a Tolkins nevű, híres biológus mondja: a gének mellett vannak a „mérnek”, amik az ideológiai gének, s ezek is átöröklődnek. Azt mondják: - Hernádi Gyula? nahát, azt lehet, azt lehet... A slapajok tudják, hogy kit lehet megtámadni, hogy kin kell köszörülni a késeiket, hogy a különböző foslapajok mikor, miért dicsérik meg őket! Elképesztő!... Erről is lehetne írni egyszer egy szociológiai, biológiai-szociológiai tanulmányt. Egyetlen ellenszere van ennek, hogy az ember nem törődik vele. Csinálja a maga dolgát, amennyire tudja, s ahogy tudja. A többit az idő eldönti. Ha nem dönti el? Akkor sincs olyan nagy baj. A BETANÍTÁS Részlet a Kiáltás és kiáltás című regényből Az árok partján juhok legeltek. G... kihajolt az ablakon. A juhok képe velük futott a telitűzdelt árok szegélyén.- Milyen kedvesek - mutatott az asszony a fehér kihagyásokat utánzó állatokra.- Igen. Mindig jobbra kerülik az akadályt.- Jobbra ? Miért ? - kérdezte az asszony.- Nem tudom, megfigyeltem gyerekkoromban. Félnek a vérszagtól. Belebetegszenek.- Szelídek.- Nem lehet őket bevinni a vágóhídra, megvadulnak. Tudod, hogy csalják be őket mégis?-Hogyan?- Minden vágóhídon van egy betanított kos, az bevezeti őket.- Nem értem.- Kolompot kötnek a nyakába. Mikor a többiek meghallják, és látják, milyen nyugodt, ők is megnyugszanak. A kolompszóra mindent elfelejtenek, és elindulnak. A kos beviszi őket a vágótérre, aztán egy kis eldugott csapóajtón hirtelen kibújik, és visszafut az udvarra. A csapóajtót csak a kos ismeri, és csak egyszer nyílik ki.-Szörnyű...-Igen, mintha emberek lennének...-Emberek tanítják be...-Igen, azt hiszem... - mondta ő. Házak, elhanyagolt terek úsztak mellettük, méltóságteljesen, fáradtan. HERNÁDI GYULA - JANCSÓ MIKLÓS: KÖZÖS NYILATKOZAT (Részlet egy interjúból) Életünket meghatározó tényező volt a személyi kultusz időszaka. Minden filmünk tulajdonképpen egy dologról szól: a becsapás és félrevezetés művészetéről, a hatalom visszaéléseiről. Az intézményről, amely elszakadhat eszméitől és végül már az övéit 80
