Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Legenda Füst Milánról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

ő mindehhez ragaszkodott, mert úgy látszik, ez volt az a terréruma — és ebben van neked mélyen igazad, neked is, meg neked is bizonyára -, hogy ebből építette fel azt, ami az ő legigazibb és őszinte világlátása volt. Annak a díszleteihez és művészi ható- és tartóanyagához ezek a túlzások kellettek. Minden művészet túlzás.

Poszler Gy. : Benne, azt hiszem, óriási vágy volt valahova odatartozni, és aztán félelem volt, hogy kockáztatja a magányát. Tolsztoj kapcsán jut az eszembe, hogy a Napló ban valahol le van írva, hogy ő nagyon szeretett volna egész fiatalon egyszer elmenni Jasznaja Poljanába, és megnézni a mestert, és talán-talán valami szót váltani vele. És aztán találkozott egy figurával, aki azt mondta neki, hogy menjünk együtt, ő már volt ott, és őt nagy szeretettel fogadták. És akkor az ő reakciója erre az volt, hogyha ilyen hülyét ott szeretettel fogadtak, akkor ő oda nem megy.

Albert Zsuzsa: Az 1944-es időszakban hol volt, mit csinált?

Somlyó Gy.: Semmit sem csinált. Ült Erzsi néni védelme és a nem tudom minek a védelme alatt, az ugyancsak gyönyörű villájában, amit Erzsi néni az Epedából vásárolt a Vércse utcában. A legutolsó időt én csak elbeszéléséből tudom, mert akkor én már munkaszolgálatos voltam, tehát én már nem voltam ott, de azt hiszem, a nyilasokig valamilyen módon Erzsi néni, aki mindent el tudott intézni, ha Milánról volt szó, valamiképp el tudta intézni, hogy ott maradtak, belövést is kapott ez a villa, akkoriban költöztek át valahová a közeibe és bujkáltak.

Poszler Gy. : A Vércse utcai villában volt az a történet, ami le van írva, hogy megjelentek ott valami kóbor németek és ki akarták őket költöztetni. És akkor Erzsi néni kiment a kapuba és rettenetes határozottsággal azt mondta, hogy itt a házban a frontról egy órával ezelőtt érkezett magyar tábornok alszik, és legyenek szívesek, távozzanak.

Somlyó Gy.: Erzsi nénitől kitelik. Erzsi néni a maga módján szinte egy zseni volt. Ez nem irodalmi zsenialitást jelent, azt nem, még csak olvasói zsenialitást sem. Nőről van szó, a bűbáj zsenialitását sem. Hanem egyetlen dologra koncentrált zsenialitást, amivel felfogta azt, feltehetően az első pillanatban, amikor megismerte Milánt és hozzáment, hogy ez egy zseni, és ezt nem felejtette el élete végéig: ha az ő sorsa az, ami, akkor az enyém az, hogy én mindent megtegyek azért, hogy ő ezt a sorsot be tudja tölteni, akármilyen keservesen, de a nagyságának a sorsát. Éz egy rendkívüli elhivatottság, és annál inkább az, mert intellektuálisan semmi segédeszköze nem volt.

Lukácsy A. : Ehhez az életszeretethez tartozott a betegség is. 27 féle betegségem van, mondta, és sorolta is.

Somlyó Gy. : Volt, amikor tizenkilenc.

Lukácsy A.: Először is fáj a háta, másodszor is nem tudott menni, harmadszor is, és akkor hátra szólt a hátsó szobába Erzsi, mi van harmadszor? Mondta. De nem azt akartam mondani, hanem azt, hogy az élete végefelé már halálról beszélt, a szerepjáték része volt, de a halálról beszélt. És egyszer Petri, a szobrász járt nála, jóbarátja egyébként, és megkérdezte, hogy vagy Milán, mire Milán megszólalt: Meg fogok halni. Mire Petri azt mondta, hát meg, Milán, meg fogsz halni. Milán bácsi egy pillanatig nem tudott szóhoz jutni. Aztán: hogy?!! - mondta.

Somlyó Gy.: Volt egyfajta diabolikus humora is, amivel szeretett kínozni ilyen paradox dolgokkal másokat. Egyről meg volt győződve, hogy ő ért a világon a legjobban az irodalomhoz. Meghatározó a trafik szoba is, de szerintem az a meghatározóbb, amikor a legnagyobb művei megírása közben totálisan kiszorul az irodalomból. Ekkor úja legkedvesebb prózai művét a nagyregényen kívül, a Cicisbe- ot. Az egyik fő szimbólum, ami folyton visszatér verseiben is, de itt a Cicisbeoban van a leginkább, legpregnánsabban kifejezve az, hogy nemcsak hogy meg fogok hal69