Forrás, 1995 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Varga Magdolna: November angyalához (Baka István versei)
„A labirintus én vagyok” (Baka István: Thészeusz) Egyik költeményében a szerző maga adta meg próteuszi hajlamának magyarázatát. A leszűkítés ellentéte a Baka által kedvelt művelődéstörténeti korszak jelmondatának: A világ Isten útvesztője. Titkos misztériumok, rejtélyes átjárók, varázslatos útvesztők, bűvös labirintusok: nem kell a világ bonyodalmait kutatni - elég, ha magunkba nézünk. A szókratészi parancstól a rilkei szentenciáig nyílik meg a létértelmezés tartománya; az analógia nem kötelező, ám a Baka István-i műalkotás a shakespeare-i, hamleti igénnyel készül. Szerepek és hasonmások labirintusa - így is jellemezhetnénk Baka István új kötetét. Az alakok között találkozunk mitologikus személyekkel (Jézus, Pügmalion, Philoktétész), és gondolkodhatunk azon, hogy vajon a strukturalista, a posztmodern vagy a „régi” pozitivista módon próbálkozunk az értelmezéssel. Megidéződnek elődök, példaképek - Arszenyij Tarkovszkij, Madách Imre vagy Nyikolaj Gumiljov, Szergej Jeszenyin, Marina Cvetajeva-, s az evokáció esetenként az eredetivel ösz- szecserélhető („Ezek a versei csak fordításban léteznek”), vagy naplókiegészítésként is fölfogható {Tél Alsósztregován). Megjelennek a magyar és a világirodalom „hősei”: Háry János és Don Jósé, akiknek a bőrébe bújva a legszemélyesebb élményeit szólaltathatja meg a költő. S természetesen olvashatók Sz. Pehotnij vagy Yorick, a két Baka teremtette költő-társ lírai vallomásai. Úgy tűnik, a költő élvezi teremtő kedvét, a teremtett világok és a létező egy egymásba játszatását. S nemcsak élvezi, érti is: bárkit idéz meg, bármelyik meghívott alak korába lép át, sohasem hibázik - néprajzi, poétikai, stilisztikai vagy (kul- túr)történeti-politikai értelemben. A bujkálás azonban menekülés is lehet, az idő rázáruló bizonyossága elől. Mindenesetre ezt sejteti a felkiáltás: „De én Uram bakád én hol vagyok” (kiemelés tőlem - V. M.) Ciklusok rendeződése A verseskötet ismertetésének legegyszerűbb módja a szerzői kompozíció követése. Az értelmezésére (részben terjedelmi okok) nem vállalkozom, de első olvasatra is látható, hogy az eddigi kötetek közül ez tekinthető a legtudatosabb szerkesztésűnek. A három-három-hat szerkezet megismétlése, a tizennyolcba rejtett harmincnégy versszöveg egymáshoz való kapcsolódása akkor is elárulja ezt, ha nincs érkezésünk a verseléssel és a rímtechnikával bíbelődni. Háry János búcsúpohara A három költemény — Háry János búcsúpohara, Háry János bordala, Háry János csőszdala - a népiesség szerepdalait imitálja (1843-ban írja Garay János az elbeszélő költeményét). A magyar Münchhausen korcsmában mulattat (talán egyfajta paraszti Yorick?), egzisztenciális helyzete, életkora és egészsége kelet-európai sajátosságokat mutat, amelyek fölé egyedül az alkotás emelheti az egyént, de ki kíváncsi erre a „produkcióóó!”-ra. Pedig Baka remekelt: az önmegszólítás és a beszédmódok kombinációja, a keretes szerkezet és a vallomás öntörvényűsége, az emblémák és az allegóriák gazdagabb világgá állnak össze, mint amilyen valaha is volt Garayé. 56
