Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 4. szám - A hely szelleme - Takáts József: Megszólító levél
A hely szelleme KEDVES BARÁTOM! r M. óként kérdéseim vannak: van-e a helynek, a városnak, ahol élsz, írsz, dolgozol, szelleme, s ha van, milyen? Provinciális, s éppen ellene kell élni, írni? Vagy inspirativ, mert élettel teli? Hány arca jelenik meg számodra a városodnak? Pl. egy szegedi érzi-e még, hogy Tisza Lajos építtette a körutakat, érez-e valamit az egykori parasztpolgári világból és irodalmából: olvas-e Tömörkényt, s ha igen: mire ismer rá (s ugyanígy a többi várossal: olvas-e a pécsi Várkonyi Nándort, a veszprémi Eötvös Károlyt stb.)? Jelent-e valamit számodra a város kulturálisirodalmi hagyománya, él-e még? Örökös vagy-e vagy csak véletlenül ott élő ember? Fontosnak tartod-e az irodalom, kultúra helyi hagyományait, vagy épp úgy látod: nincs hagyomány, csak valamiféle utólagos provinciális konstrukció? Hatással van-e ez a munkádra? Mindegy-e a műveid szempontjából, hogy hol élsz? Van-e komolyabb kapcsolatod a városod kulturális életével, vagy a folyóiratod, a tevékenységed elszigetelődik tőle, nem kommunikál vele? Kell-e a hely szelleme, a helyi hagyomány ahhoz, hogy önálló karaktere legyen egy vidéki folyóiratnak? Vagy ez éppen visszahúzó erő? Budapesten keresztül vezet az út Nyugat, vagy egy másfajta kérdésfeltevéssel: a teljes és aktuális irodalmi-kulturális beszéd felé? Milyenek voltak a találkozásaid a megyei-városi kultúrpolitikával? Milyen kulturális, irodalmi esélye van szerinted a városodnak, s a többi nagyobb vidéki városnak a közeljövőben? Én irodalmi pályám első szakaszában, Szegeden, Harmadkor-szerkesztőként a helyi hagyománnyal semmit sem törődtem, a hely szellemét provinciálisnak láttam és elutasítottam. Pontosan nem tudom megmondani, miért változott meg a beállítottságom Pécsett. Egyrészt általában is mást kezdtem gondolni a hagyomány jelentőségéről, másrészt mivel úgy gondoltam/gondolom, hogy hosszabb ideig Pécsett maradok, felhajtó erőket kezdtem keresni. 90 táján olvastam Várkonyi Nándornak, ennek a gondolkodásmódjában tőlem oly messze álló embernek az önéletrajzát, s valamiféle késztetést éreztem, hogy megismételjem egy útját: a Jakab-hegyi sziklákhoz, ahonnan a lábamat a Pannon-tenger fölé lógathatom. Pécsnek van tengere. Természetesen Várkonyinál jobban érdekelnek azok az ideák, amelyek a 30-as években kísértették meg Pécs városvezetőit: Esztergár Lajos polgármester „magyar Athénról” beszélt, Pannónia fővárosának képzelte a városát. Dinamikus fejlődésű kis- és középvárosokat gyakran megkísért ez az idea: nevezhetjük akár Weimar-komplexusnak is. Csakhogy Magyarország nem a német fejedelemségek gazdaságilag-kulturáli- san plurális világa, hanem olyan ország, ahol az egyetlen központnak minden téren túlhatalma van, így kulturális téren is. Pontosabban túlereje. Kétséges, lehet-e önálló kulturális karaktere más városnak, mint Budapestnek? S ha A Kecskeméten 1993. november 12-én megrendezett tanácskozáson elhangzott szövegek. A tanácskozást a József Attila Kör, a Katona József Társaság és Szerkesztőségünk rendezte. Takáts József szövege megszólító levélként íródott és került felolvasásra. 3
