Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 2. szám - Déry Tibor: G. A. úr X.-ben (Domokos Mátyás sorozata. Beszélgetőtárs: Réz Pál)

a könyv címe: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei. I. kötet, 1956. november 11.—1957. január 14. A szóban forgó időköz üléseinek jegyzőkönyvei szerepelnek benne, érezhetően szó szerinti közlésben. Itt már 1956. novemberében fölbukkan Déiy Tibor neve, mint „őrjöngő és szervezkedő ellenforradalmáré”, éppen Kádár János beszámolójában, s ettől kezdve jóformán mindegyik ülésen emlegetik, nem éppen dicsérő jelzők kíséretében. Háy Gyulával, Gímes Miklóssal, később pedig Sándor Andrással együtt emlegeti őt Kádár János, és ami a legkülönösebb: 1956. november 23.-án megintcsak Kádár János azt mondja, hogy „kénytelenek leszünk eljárni velük szemben. Ha szervezkedésük reális veszélyt jelent, őrizetbe kell venni őket.” Szerintem itt már nemcsak Kádár János fejében fordult meg ez a lehetőség, hanem valamilyen titkos elhatározás fejeződik ki előterjesztésében. Hónapokkal Déry tényleges letartóztatása előtt elhatározhatták az írók bebörtönzését, mint ahogy a közreadott jegyzőkönyvekből kiérezhetően Nagy Imréék bebörtönzését is elhatározhatták nyomban, csak a kivitelezés valósult meg későbben, ugyanis ezek a beszámolók Déryék kinti tevékenységét összekötik a budapesti jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre-csoport helyzetével, és az a feltételezés, vagyis a „koncepció”, hogy Nagy Imréék a jugoszláv követségről irányítják Déryék tevékenységét.

RP.: — Azokban a hónapokban én sokat jártam Böbéhez. A tárgyaláson magán nem voltam ott, zárt tárgyalás volt, csak a családtagok vehettek részt, vagyis a feleségek. Négy író állt a híróság előtt: Déry, Háy, Zelk és Tardos Tibor, ebben a sorrendben; kilenc, hat, három és egy (vagy másfél?) évet kaptak. A pör a Fő utcán volt, Háyék lakásán vártuk néhányan az asszonyokat; emlékszem, hogy Flóra, Illyés Gyula felesége példáid ott volt. Jöttek az asszonyok, tulajdonképpen boldogan, mert arról volt szó, hogy esetleg halálos ítélet is lesz. — Erről egyébként el akarom mondani azt a groteszk és ma már mulatságosnak tűnő történetet, hogy az ítélet előtt egy-két hónappal elterjedt a városban az a hír, jogászok között, régi vagy még akkor is kommunista jogászok között, hogy halálos ítélet lesz; Déryt halálra fogják ítélni. Valaki azt tanácsolta Böbének, hogy tiltakozzon az angol királynő. Akkoriban óriási tiltakozási akciók voltak, olyan írók, mint T. S. Eliot vagy Roger Martin du Gard, Camus írtak tiltakozó leveleket Münnichnek és Kádárnak, hogy engedjék szabadon a magyar írókat. De az angol királynő nagyon sokat jelentene, gondolták, méghozzá azt tanácsolták, próbálja megszervezni, hogy a királynő ne nyilvánosan tiltakozzon, mert azt akkor vissza kell utasítani, hanem magánlevelet írjon az orosz vezetőknek, Hruscsovnak, gondolom, és Kádárnak. Igenám, dehát ezt valahogy ki kell juttatni, ezt az üzenetet, hogy erre vem szükség. Abban az időben, erre te talán emlékszel is, mert együtt dolgoztunk akkoriban a kiadóban, indult egy kiránduló hajó az Aldunára: a Deák Ferenc. Arra lehetett jelentkezni, szakszervezeti alapon. A hajó kikötött Jugoszláviában, Romániában, közben végigjárta a Dunát egészen a deltáig. Én jelentkeztem erre a hajóra, ettől az ügytől függetlenül. A hajón aludtunk, de reggeltől estig kimentünk egy-egy városba, Belgrádba, Ruszcsukba például. Megkaptam a hozzájárulást, hogy részt vehetek az utazáson, s mondtam Böbének, hogy én másnap vagy harmadnap Belgrádban leszek, és tudok valakit értesíteni onnan. — Kit értesítsek? — Szilasi Vilmost, mondta Böbe. Szilasi a nagybátyja volt Dérynék, egyetemi tanár Svájcban, Heidegger utódja volt, azt hiszem, a freiburgi egyetemen, híres ember, Babits barátja, jelentős figura. Belgrádban elszakadtam a csoporttól, elmentem a postára, persze ott is féltem, mert hát ugye mégiscsak szocialista ország volt, de föladtam franciául a következő táviratot: „Nikit rövidesen operálják, veszélyben van, nagyon kérjük, hogy az angol királynő orvosa jöjjön Pestre és gyógyítsa meg.” — Nagyon okosnak tartottam magam, hogy ebből Szilasi meg fogja ér57