Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1. szám - Kiss Gy. Csaba: Történet egy szigorú korból - szelíd befejezéssel
Kiss Gy. Csaba Történet egy szigorú korból - szelíd befejezéssel Az interjú elé Aki a történetet elmeséli, K. Gy., a rokonom. Fél füllel hallottam egyszer otthon - apám magyarázta anyámnak -, hogy „belekeveredett” valamibe, de nem igazán súlyos ügy, inkább valami gyerekes dolog az egész. Ennél többet csak jó harminc évvel később tudtam meg. Amikor meglátogattam huszonkét éve a tanyasi iskolában, én nem akartam szóba hozni, s mivel tanított, családot alapított, úgy gondoltam, nem illik előhoznom. Végül is köznapi történet; ezrével, tízezrével lehettek hasonlók szerte az országban. Diákcsínyek, a forradalom leverése utáni tiltakozások, a passzív rezisztencia megnyilvánulásai. Nagyon, szégyenletesen keveset tudunk róluk. Mert nem igaz, hogy 1957 tavaszára-nyarára elfeledte volna az ország, mi történt 1956 októberében-no- vemberében. A rendőrségi irattárak, a Belügyminisztérium archívuma tanúsíthatja, mekkora volt ez a passzív ellenállás, milyen volt a közérzet. A politikatörténet, a bebörtönzések, akivégzések mellett ez talán másodrendű, de a szörnyű kor megértéséhez erre is szükség van. K. Gy. Cs.- Dunapatajon jártál általános iskolába, hogyan kerültél a bajai tanítóképzőbe, mi vitt a pedagógus pályára? — 1955-ben elsősorban osztályfőnököm tanácsára jelentkeztem a bajai Állami Tanítóképző Intézetbe. Tanulmányi eredményeim alapján úgy ítélte meg, kár volna, ha nem tanulhatnék tovább. Sajnos, nagyon szűkös családi körülmények között éltünk abban az időben. Szüleim kezdetben nem akartak tovább taníttatni. Öten voltunk testvérek, így ezért volt problémás a továbbtanulásom. Osztályfőnököm, több alkalommal is eljött hozzánk, és szüléimét rábeszélte, írassanak be a képzőbe. Van arra lehetőség, hogy szociális kedvezményben részesülhet az illető tanuló, és akkor nem fog olyan sokba kerülni, mert a kollégiumi elhelyezésért is minimális összeget tudnak megállapítani, tandíjmentes lesz a tanulás, és nem lesz olyan nagyon drága a tanszerek költsége sem. Végeredményben így jelentkeztem a tanítóképző intézetbe, ahol abban az időben Meleg József volt az igazgató. Már nem emlékszem pontosan, hogy milyen volt a felvételi vizsga. Elbeszélgetés volt inkább, valamint képességvizsgálat. Ének biztosan volt. Ennek alapján aztán fölvettek a tanítóképzőbe, ahol 1955. szeptember 1-jén huszonötöd magammal elkezdtem tanulmányaimat. Elég nehéz körülmények között, hiszen a Rákosi-kor78
