Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve (Vázlat-féle Ilia Mihályról)

mány után, furcsa, korspecifikus kanyarral — általános iskolai tanuló lett. Csak a nyolcadikat is elvégezve, az új, immár négyosztályos gimnáziumba tért vissza a Klauzálba. 1949-től 1953-ig azután itt végezte gimnáziumi tanulmányait, de érettségi bizonyítványt már a Radnóti Miklós Gimnáziumtól kapott — a Klauzálból ugyanis időközben Radnóti lett.

Folyton változó, átmeneti idők voltak ezek; az évek során a Klauzálnak, mint intézménynek a lehetőségei is deformálódtak. Ilia számára mégis, minden jel szerint ezek az évek is fejlesztőek voltak. Igaz, tápéi maradt, Tápéról nyolc éven át naponta bejárt Szegedre, ami napi 10 kilométeres gyaloglást jelentett. (Ez alól csak két rövi- debb időtartamú bentlakása jelentett kivételt.) Mégis, nemcsak műveltsége, de „szegedisége” is ekkor alapozódott meg.

Az osztály, amelybejárt, ún. orosz-humán osztály volt, az orosz mellett franciául lehetett tanulni, s emellett kis megszakítással közel nyolc évig latint is tanult. Az osztály a jobb osztályok közé tartozott, iskolatársai közül jónéhányan utóbb komoly szakmai sikereket értek el. Többen professzorok, orvosok, gyógyszerészek, különböző szakmák egyetemi oktatói lettek. De egészében maga a Klauzál is jó iskola volt, Ilia Mihály ma is csak szeretettel tud szólni róla. „A Klauzál-Radnóti - írja feljegyzésében — öntudatos iskola volt, hiszen a világi gimnáziumi rangot kellett védenie a piarista gimnáziummal szemben. Ezt az öntudatot táplálta is bennünk. Jó sportolói voltak [...], tanárai publikáltak, részt vettek a város és a szakma dolgaiban. [...] Ereztük, mert éreztették velünk, hogy hagyományoknak vagyunk folytatói, divat volt az iskola nevesebb végzettjeiről önképzőkörökön vagy ünnepségeken megemlékezni. A tanárok nem voltak messze tőlünk. [...] Magam sokat beszélgettem tanáraimmal, ez sokkal többet adott, mint az órákon hallottak. Ok kalauzoltak el a Somogyi-könyvtárba is, szinte észrevétlenül fonódtam bele az iskolán keresztül a városi életbe, tájékozódtam az ő révükön. Tudományra nevelő iskola volt, az önképzőkörök nagyon erősek voltak. Gyakorta tanítottak nálunk egyetemisták, sőt egyetemi tanárok is.” S ami legalább ilyen fontos pályája alakulása szempontjából, az iskolát „erős demokratizmus jellemezte”; „szelleme nyilván nem az volt már az 1945 utáni években, mint előtte, de mégis volt valami a szegedi polgárság szellemiségéből, a parasztpolgárság jelenlétéből is. Ezt utóbb értem csak, de akkor éreztem a befogadást, falusiként semmi elutasítást nem tapasztaltam.”

A tanári kar jó erőkből állott; tanította pl. Huhn Péter, később egyetemi tanár; Gallé László, Visy József, Für István. Igazán jelentős hatással azonban, minden jel szerint, három tanára volt rá. „Érzelmi és viselkedési szokásaiban” jelentősen alakította Korányiné Szigethy Vilma (az író, Sz. Szigethy Vilmos lánya), aki oroszra és franciára tanította. A tanárnő lakása ugyanis tele volt szép szegedi festményekkel, Móra dedikálta kötetekkel, kéziratokkal, apja hagyatékának darabjaival. Itt, szinte észrevétlenül, a szegedi irodalmi hagyományokra nyílt rá a szeme, hiszen e légkörben Juhász Gyulához, Mórához vezettek kézzel fogható, tapintható „szálak”. Más, de talán még fontosabb szerepe volt Ilia Mihály életében osztályfőnökének, a történelemtanár Papos Mihálynak. Tanárai közül ma első helyen őt említi, mint aki „nagy inspirátor, jó emberismerő, kiváló szakmai tudású” nevelő volt, olyan tanár, aki „rákapatta a tanítványait a történelem szeretetére, szakkönyvek olvasására”. Ilia Mihály ilyen irányú érdeklődése — s tájékozottsága alapjai — minden bizonnyal ide lokalizálható. Papos Mihály hatásával vetekedett magyartanáráé, Vág Sándoré, aki „lágy, fegyelmezni nem tudó, de nagyon nagy tudású, élményszerűen előadó tanár volt”. Dia hamar barátságba került vele. „József Attiláról, Adyról, Szabó Dezsőről remekül tudott beszélni — persze ezek a beszélgetések nem az órán voltak. A debreceni zsidó gimnáziumból jött Szegedre, megjárta a deportálást is.” „Vág akkor volt Nagyváradon, amikor Juhász Gyula is ott volt. A Holnapról sok közvetlen dolgot tu57