Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Géczi János: Munkaleírás
Géczi János Munkaleírás [egy ilia] A 0. Képeslapok születésnapi képeslapok színes térfelén új rémségek. Nem a szokott holmik únt göncei, hanem az ismerős cuccok mélyén friss és félénk tények, amelyek azért annyira mégsem megilletődöttek, hogy ne mutogatnának magukra, hogy zengve ne beszélnének. De ezeken a képeslapokon még összeérnek a feladatok, s ki más kóborolhatná be határvidéküket, ha nem a gyenge. 1. Maradék Mindig marad azonban egy kissé meggyűrt, puha és szétszálazott cellulózrostos, a hajdani térés fehérségre emlékeztető sarok. A maradék kedvetlenít. A hiányra emlékeztet, amely valahogy mindig embernyi kiteijedésű, a folthatása is olyan a megdőlt délutáni nyárfényben, pedig, ha már idézgetni képes, meg az okok között vékony damilszálakat húzogatni, lehetne: a biztonság maga, a kényes kifejezésgyakorlat. Igaz, így is, úgy is intentívez. S koszosán a tiszta beszéd, amelyet körbeállnak azok a megnevelhetetlen, mű nemváltogató kisvárosi atyaistenek, akikre vonatkozik, és senki másra, ez a maradékgyűrögetés, ez a megkoszolódott, meghajlott lapsarok. 2. Erről ennyit A Balaton - Lázár deák ábrázolásában, 1528-ban - horog alakú, amelynek keleti harmadában ott van Tihany is, csak éppen szigetként. Ez a félsziget hetek óta leköti a figyelmemet, mert függetlenséget játszik. A kertemben tavasz- szal jó onnan szemlézni a vidéket, eleget láthatom, mondom is gyakran — Sz. Gézától elorozva a kifejezést -, a legnagyobb kerti élőlényem: Tihany. Másnak tán hegy jutott, vagy rinocérosztestű dolomitszikla, délszaki tartomány, vagy egy folyóirat se. Egyébként pedig van még szobányi szerzőm, terasznyi íriszem, nyolcszáz rizlingtőkém, szerkesztőségem, nőm, és mindig van: kevés barátom. Aztán egy iliám is, aki hol az utóbbiak közé sorolja magát, hol adyzgató tanulmánnyá, hol szép zöld fedőszínű hüllővé - a természeti és vadvédelmi törvény32
