Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Zelei Miklós: Videofemina Hungar Ica (elbeszélés)
Megint mások úgy beszélik, hogy a Minótaurosz is elhullott a küzdelemben, vére a tengerbe ömlött, és megfertőzte a világot. Azóta Athén polgáraiban, a szívükben van a labirintus. Ez pusztítja az ifjúságot, ez a dögvész és éhínség oka. A döglött Minótaurosz föltárnád mindenkiben, szedi az adót, és az athéniak legjobb elfoglaltságuknak tartják, hogy fizethetnek. A lelkűk mélye csupa vér, csupa jajkiáltás. — Még egy pohár pálinkát, Sanyi? — Még egy pohár pálinkát, Péter! Vörös haja lobog, tépi a ruháját. Arcán méltatlankodás, szája dühös. Biztos, hogy én akkor is magyarnak szülétek, ha nem is létezne ez a nép! Melle vidám, külön életet élve hullámzik, márványkő lépcsős nürnbergi házában Klári román útlevelén ugrál. Még egy formaiinban tartott férfi nemi szerv is befeszülne, ha látná. Klári imádja ezeket a délelőttöket. Senki nincs odahaza, a kertváros őrjítő csöndje már kora délelőtt földühíti, formába hozza. Becsukja az ablakokat, lehúzza a redőnyöket, fölgyújtja az összes csillárt és elindít egy hard cédét. A magyar nevem miatt! Délutánra egészen megnyugszik, olyankor már boldog, mosolyogva áll a kapuban, és figyeli, mikor fordul be a sarkon a Mercedes. Istenem, mondd meg, mért vannak magyarok? Szoláriummal tartja rendben a bőrét, a szoknyája már a szőnyegen, világít rajta a habos tanga, biztatóan domborodik előre. Ez az igazi háromas halom, a mellek, a vénuszdomb hadműveleti magaslatával. Hülye németek! Igazoljam Budapestről, hogy nem vagyok magyar állampolgár.rEs ezért nem kapok meg itt semmilyen papírt. Sose jártam Magyarországon! Édes Istenem, töröld el a föld színéről Budapestet! Ha nincs Magyarország, nincs probléma. Mindig csak az hiányzott a boldogságomhoz, hogy ne legyek magyar. Török vagyok, török! Fölégetem Budapestet. A Big Ben kétharmada látszik ki a tengerből, a City gondolásai minden utasnak megmutatják az ősi óratornyot. A világörökség része! A papírkolónia, hatvanhat felnőtt és gyerek, útnak indul a dzsungelén keresztül, kopár hegytetőkön, és dús kukoricaföldeken át, ahol egyetlen csövet se törhetnek le. A kukorica a népé! A nép megharagszik a harcosokra, ha fosztogatják a földjeit. Víztől vízig kell menni minden nap. Ha a következő víz harminchat óra menetelés, akkor az a nap harminchat órás. 1300 kilométert tesznek meg gyalog, 2000- et teherautó platójára zsúfolva, mire megérkeznek a félsivatagos jambai táborba. A szónoki emelvényen a szikár, szemüveges úr. Feje fölött a nagyméretű ötágú vörös csillag, Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi. Petőfi szavaival foglalhatnám össze mindazt, amit elmondtam eddig. Nem véletlen, hogy a magyar forradalom válságos fordulópontján Petőfi Sándor a belső bitangok, a belül szervezkedő reakció ellen kondítja meg a vészharangot. Amikor úgy látszott, hogy a magyar ügy már elveszett, s a magyar „mérsékeltek” tömegesen kezdték otthagyni a magyar forradalomnak, a magyar nemzeti ügynek a táborát... Petőfi jól tudta, hogy a forradalom ellentálló ereje nem gyengül, hanem erősödik akkor, ha otthagyják a kishitűek és megalkuvók, a gyávák és reakciósok. 20
