Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Bence Erika: Bakancsnyomok az úton (Kontra Ferenc: Ősök jussán)
Bakancsnyomok az úton Kontra Ferenc: Ősök jussán A „hadak útja” Baranyán keresztül vezet. A hódító céloktól mámoros, garázda és kegyetlen seregek a történelem évszázadai során sűrűn követték egymást errefele. Római légionárius, tatár, török, majd újabb, s még annál is újabb kori katonák dübörögtek végig rajta; hagyták (hagyják) porában súlyos lépteik (bakancs) nyomát. A római hadút éppúgy hozzátartozik a térség és lakosságának ősi örökségéhez, éppoly fontos tényező szellemi számvetések idején, mint az eke nyomán kiforduló avar kori csontok, Janus Pannonius világirodalmi értékű költeményei, Sztáray Mihály drámája, Ács Gedeon ötezer oldalas naplója vagy a római erődítmény alapjaira épült laskói templom. Most, 1994 végén, amikor minderre már egyre kevesebben akarnak vagy tudnak emlékezni, s „az aknazajban a történelemkép látszik újfent meghasonlani és beláthatatlan módon reinkarnálódni”, lehetetlen ellenőrizni, balgaság lenne rákérdezni, viszont nem nehéz elképzelni, mi lett a sorsa a laskói, magyar harcost ábrázoló Zsolnay-szobornak és feliratának: Ősök jussán. „Nem véletlenül kell ismételnem, mit takarnak a fenyők az egykori pannon kikötő hordalékdombján” - vallja Kontra Ferenc Ősök jussán című kötetében, mely a dráva- szögi ember életének, szenvedéstörténetének művészi értékű leltára. Könyvénél nem jelent meg megrázóbb tartalmú szépprózai alkotás a vajdasági magyar könyvkiadás utolsó néhány évében. Elolvasását követően akaratlanul is másfajta Baranya-élmény után kutat — akár irodalmi-művészeti alkotásokban, akár saját emlékeiben — a megriadt olvasó. Olyan olvasmányélményekre ébred igénye, mely arról szól, hogy a tájaknak létezik egy belső - a lélek szintjén megnyilvánuló - látványa is, melyet nem lehet erőszakos eszközökkel sem elorozni, sem hatalmi célokhoz mérten átalakítani. Mert Kontra Ferenc novellái e hármas beosztású (Hazudtak szép hazát nekünk; A túlélés elátkozottjai; Háborúk vigyáznak ránk) könyvben arról szólnak, hogy a drávaszögi Baranya (a puszta földrajzi ténynél többet jelentő, ősi-szellem- i örökséget hordozó vidék) elpusztult. S aszó, hogy elpusztult, nem is helytálló e kontextusban, hisz a természetes leromlás értelme mélyül el benne, holott Baranyát erőszakos eszközökkel alakították át, rombolták le, pusztították el... (A terminushasználat szemlélet kérdése.) Mert amilyen értékteremtő, szellemi-anyagi javakban dús volt ez a vidék a múlt ködébe vesző századoktól kezdve egészen mostanáig, olyannyira elátkozott is. Lakossága csak ebben a században harmadszor kényszerült a békés-nyugodt élet rekvizitumaival együtt ősi örökségét is odahagyni, s puszta életét mentve loholni az éj leple alatt saját bőven termő szántóföldjein, gazdag érdéin, folyóin keresztül a közeli országhatár felé, hogy azon senkifiaként végre átsettenkedhessék. ,Átok a közeli határ, mert minden csapat győztesként érkezik és vesztesként megy el, közben mi vagyunk a föld a talpuk alatt, melyen az a kenyér is megterem, amit mindig meg kell osztanunk velük” - mondja A kivégzés elmarad című novella mesélője. Tartalmát tekintve döbbenetes, formai szempontból zavarba ejtő Kontra Ferenc könyve. S bár novellákról esett szó az előbbiekben, s a kötetbe szerkesztett írások valóban megfelelnek a műfaj legszigorúbban mért szabályainak is — valamennyi precízen formált, komplex alkotás -, mégis pontosítani kell e meghatározást. A novella ugyanis egészen más műfaj: olvasmányélményeinkben képzeletibb, fiktívebb, mindenekelőtt „békésebb” forma. Kontra írásai inkább dokumentumok, vagy egyszerűen csak olyan művészi megformáltságú prózai szövegek, amelyekben egy „érző és átélő” operatőr rögzíti az eseményeket úgy, ahogy azt a háborús tudósításokban szokás: objektív-személytelenül, de a kameramozgás, a bemutatás módszere által mégis érzelmi többletet sugallva, mégsem érdektelenül. Amikor a nyelv megjelenítő ereje már kevés a való borzalmakhoz képest, kézenfekvő eszköz az irodalomban is a kamera és sajátos ábrázoló módszere. Mert ugyan miképp lehetne teljesebben és hitelesebben bemutatni azt a tragikus valóságot, hogy Baranyába megint győztesként érkezett egy sereg...? Kontra Ferenc kezdetben versekkel jelentkezett a vajdasági magyar irodalomban, ám e munkáinak prózköteteihez mért jelentéktelensége mutatja, hogy sokkalta inkább prózaíró, bár költői tudása sikeresen gazdagítja novelláit. Művei sajátosan összefüggnek. Összekapcsolja őket mindenkori megjelenített helyszínük, Baranya, s az az alkotói tőül
