Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Vekerdi László: A tudományos „Téli bárány” (Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között)

a németek „hazatelepítésének” a lehetőségével kecsegtette a magyar kormányokat — egyre messzibbre kényszerítette őket azon az úton, melynek célja nyilvánvalóan a német népcsoportok magyar államiságtól való függetlenítése volt, s a terület majdani bekebelezése a Birodalomba.

A hazai németek egy része készségesen segítette a nagynémet terveket, mások ellene álltak, a többséget a sanda tervek valószínűleg nem nagyon érdekelték; a háború utáni sorsukat azonban nem egyéni vélekedésük és viselkedésük döntötte el A hadi helyzet és a katonai önkény döntött. „Még mielőtt... a belső politikai viták a felelősség megállapításának módjáról és mértékéről elkezdődhettek volna, a szovjet hadsereg már 1944. novemberében-decemberében végrehajtotta azt a büntetőakciót, amelynek következtében több tízezer magyarországi német került a Szovjetunió lágereibe”, (p.21.) Természetesen teljesen törvénytelenül; Sztálin 1945. februárjában a Jaltai Konferencián szemrebbenés nélkül le is tagadta. Pedig ekkor már rég lezajlott az akció. „Az elhurcolást magyar hatóságok, elsősorban a községi és a járási szervek hajtották végre, miután a Teheráni Konferencián a nagyhatalmak megállapodtak, hogy a megszállott országokban nem vezetnek be katonai közigazgatást.” (22.) De híven regisztrálja Tóth Agnes azt is, hogy a helyi vezetők tiltakozni is próbáltak a brutális, válogatás nélküli, kegyetlen elhurcolások ellen, teljesen eredménytelenül. Illetve annyi „eredménnyel”, hogy Révai József 1945. január 7-én Rákosinak Moszkvába küldött beszámolójában kitért az „akcióra”.

’’Ugyanis a végrehajtásban — idéz Révai jelentéséből Tóth Agnes — megint olyan szerencsétlen peregigek [túlkapás, elhajlás] voltak, hogy az eredmény: pánik a magyarok közt is, még a tisztességes, hozzánk közelálló elemek is (pl Sántha alelnök, sőt maga Erdei is) megvadultak, arról beszélnek, hogy ez ugyanaz, mint amit Hitler csinált a zsidókkal stb. Az történt ugyanis, hogy a parancsnokságok a családnevekből indultak ki és fix kontingensekből. Ha nem volt elég német, vettek magyarokat...” Ezeken a „túlkapásokon” az se változtatott semmit, hogy a Moszkvában

1945. január 20-án aláírt fegyverszüneti egyezmény Magyarországot elvileg szuverén államnak ismerte el. A szerződésben viszont Magyarország formálisan is kötelezettséget vállalt „a háborús bűnösök felelősségre vonására, illetve a német állampolgárok internálására”. (25.) A Kormány és a Parlament gyorsan intézkedett, mert a földreformrendelet elfogadását követően a parasztság nagy tömegeit kívánta földhöz juttatni, és ezen túl „ezekben a hetekben kellett megoldani az ismét hazátlanná vált bukovinai székelyek, és a szomszéd országokból nagy számban érkező menekültek elhelyezését is.” Olyan törvényt hoztak tehát, hogy a lehető legtöbb svábtól lehessen földjét és vagyonát elkobozni. Valójában, bár ki nem mondottan, a „kollektív bűnösség” elve alapján gondolkoztak: mindenkit ki akartak telepíteni, aki a legutóbbi, 1941-es népszámláláskor német nemzetiségűnek vallotta magát, holott a népszámláláskor az állam garantálta, hogy az adatközlés semmiféle hátránnyal nem járhat. A koalíciós pártok — a szociáldemokraták enyhe kifogásait nem számítva — mind egyetértettek, csupán néhány politikus tiltakozott, elsősorban Bibó István, aki a képmutató eljárás nyilvánvaló jogsértésein túl súlyos külpolitikai veszélyeire is rámutatott: , ,Azzal, hogy mi nekikezdünk svábjaink tömeges kitelepítésének, nemcsak jogcímet adunk mindenekelőtt a cseheknek arra, hogy ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal, hanem még azonfelül azt az ürügyet is nyújtjuk számukra, hogy a magyarországi svábság kitelepítésével Magyar- országon óriási helyek szabadulnak fel, amelyek nagyszerűen képesek befogadni az utódállamok magyarságát — úja.” (31.) Az ország vezetői persze nem osztották Bibó aggályait; a kitelepítés tervezésére és lebonyolítására a Belügyminisztérium alá tartozó „Népgondozó Hivatal” (micsoda képmutatás már a név is) felállítását határozták el, és elrendelték a kitelepítésre ítéltek időleges elhelyezésére az intemáló89