Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - „Sörény és koponya” (Interjú Kányádi Sándorral - riporter Siklós István)

Ián később fog megjelenni, most már remélem Kriterion és Magvető közös kiadásban.

A Csokonai erősködött. Mondtam, hogy beszéljék meg a Magvetővel. (Később kiderült, hogy elfelejtettek szólni a Magvetőnek — sajnos.) Nem szoktam két helyre is kéziratot „elhelyezni”, ahogyan odaát mondják. De meggyőztek, hogy előzetesként az újabb versek — tehát az utóbbi tíz év versei — jelenjenek meg a Csokonainál. Azt hiszem, most egy éve történt. És majd könyvnapra vagy karácsonyra kihozza a Magvető az Összegyűjtött verseket.

Aztán nem jött össze se a könyvnapra, se karácsonyra. Egyrészt, mert teljesen lehetetlenné vált itt a közlekedés, a telefonálás, nem beszélve a postáról. Úgyhogy az utolsó hírem a kötetről megjelenésig az volt, amikor most egy éve, szerkesztője felhívott, hogy kész a könyv. De ugyanígy történt — annak szinte jobban örülök, mint a saját könyvemnek — az Erdélyi jiddis népköltészet címen megjelent kétnyelvű kötetemmel is. Most egy éve hallottam utoljára a könyvről, hogy meg fog jelenni. Addig nem láttam, amíg a múlt hetekben, illetve a forradalom előtt nem hoztak belőle. Karácsonyra jelent meg. Tehát úgymondván, semmilyen kapcsolatunk nem volt. írást se küldeni, se hozni, még egy tartalomjegyzéket sem lehetett. A köteten, a „Sörény és koponyá”-n meg is látszik, hogy ilyen nyomorúságos körülmények között jelent meg. Hemzseg a sajtóhibáktól és még strófa is hiányzik belőle. Erről csak részben tehet a szerkesztő. Ezt a körülmények nyakába kell varrni. Nem tudok mást mondani. Elnézést kérek az olvasóktól. Akinek csak tehetem, kijavítom a sajtóhibákat, de rengeteg van. Félórát vesz igénybe egy kötet. Máris túl sokat beszéltem.

Hát, valahogy így jött össze ez a kötet.

Kányádi Sándor költő, de most a politikai életben is részt vesz. Mi a terve a közeljövőben?

A politikai életben csak annyiban veszek részt (én eddig sem voltam párttag, ezután sem kívánok párthoz tartozni), hogy minden jó szándékot, ami előre viszi a nemzet ügyét, s nálunk a nemzetiségét, de a románság ügyét is, továbbra is, pártállásra való tekintet nélkül, támogatom.

Tamási Áron arra tanított, hogy a művészet, az irodalom embereinek az a dolga, hogy - akár a politika hóna alatt is — a népeket egymáshoz vezető utakat, ösvényeket keressék és egyengessék. Én a továbbiakban is ezt szeretném tenni.

Ez az utolsó kötet mindenképp’pontos krónikája mindannak, ami Romániában történt. Kányádi Sándor ezután is ilyen pontos megfigyelője lesz és költészetében nyomon követője a változásoknak?

Nem tudom, hogyan lesz. Ezek a versek — remélem —, időszerűtlenné váltak. Én is ’buktam’ a diktatúrával. Ha értelme lesz ezeknek a verseknek, akkor az éppen a krónika volt és az, hogyha úgy voltak megírva, hogy ez konzerválja őket.

Azt hiszem, hogy — habár én is szeretnék már ezoterikus verseket írni — én is szeretnék megpróbálni kísérletezni, csakhát nálunk erre nemigen volt alkalom — és ahogy látom, ezután sem lesz. Maradok továbbra is szürke krónikásnak. Szürke szonettekben szoktam írni a krónikáim egy részét is.

Ezután miért nem lesz lehetséges kísérletezni, vagy pedig ezoterikus lírát fogalmazni?

68