Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Kántor Lajos: Egy értelmiségi, az üdvtanok korában - avagy: Szabédi - az irodalom egyeteme és az egyetem irodalma

nyugtatott volna, mindig levert és megijesztett, amikor azzal fordultak hozzám, hogy magyarázzam meg, mi a helyes, vagy mondjam meg, mi a teendő. Nem azért, mintha irtóznám a felelősségtől. Hanem azért, mert irtózom az olyan emberektől, akik akár ream, akár másra akarják hárítani saját üdvözülésük vagy elkárhozásuk felelősségét. És ugyanúgy irtózom azoktól is, akik az én üdvözülésem vagy elkárhozásom felelősségét magukra akarják vállalni.” Tiszteljük hát Szabédi (tragikus) sorsának szuverenitását. Ahogy ő is tisztelte, messzemenően, a tanítványait. Nem receptet akart nekünk adni irodalomból, hanem jelenségeket felmutatni. Amelyek érdemesek az elemzésre.

A legtöbbet tudta, amit az irodalomról és az életről tudni lehet. A versben ezt így mondta: „lábam versláb, utam kusza jambus.”

Az éjszaka csodái

58