Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Karsai Ferenc: Balassi-emlékek és egy virágének-töredék egy halottas könyvben
ének) A 3 periódusú szakaszok szerkesztésben, ritmusban, rímelhelyezésben tökéletesen utánozzák Balassi sajátos verselését. Az egyes periódusok szótagszámai: 3333 43 A rímek elhelyezkedése az egyes szakaszokban: a ab ccb ddb Példaként íme a búcsúztató első versszaka: Úr Jézus körösztfán miértünk meghalván vérit mind kiontotta, Életit nagy gondra, magát kínra adta, 0 szent testét szaggatta. Hogy minket megváltson, jó életre hozzon, fáradságát nem szánta. Ez a verselési mód nagy mesterségbeli tudást igényel, talán ezért vált a 17. század közepén oly népszerű, „sokak által utánzott” formává. Még halotti énekként is. De egy-egy periódus, másfajta énekekhez ragadva, akár refrénként is meg-megjele- nik. Mit céloz az halál ő mérges nyilával... (11.35.) így kezdődik a Halottas könyv leghosszabb, 20 versszakos éneke. Ez a vers teljes búcsúztató vers, hiszen a „búcsúztató” hármas szerkezeti formáját szabályosan betartva előbb elmélkedik a halál uralmáról, majd a halott nevében elbúcsúzik szeretett hozzátartozóitól, s végül befejezésül az örök üdvösség felé fordul. De azért is említésre méltó, mert egy ismeretlen virágének két, háromsoros szakaszát is magába építette, ezáltal részünkre a mai napig megőrizte. Bár ez a halottas ének 1693-ban már nyomtatásban megjelent, (Illyés István gyűjteménye), e 17. századi irodalmi ritkaságnak mostanáig kellett kéziratos füzetben rejtőznie, hogy sok-sok temetői éneklés után — vélhetően egykori lakodalmi menyasszony-búcsúztató maradványaként — most előjöhessen: Kedves a viola, mert első tavaszkor, ékes a szép rózsa, kinyílik pünkösdkor, gyönyörű szép liliom nyilaikor. Én is csak most nyílék, mint gyenge viola, szüleim kertéhen tetszettem, mint rózsa, valék kedves, liliom illatja. Vessük csak egybe egy 1600 körül keletkezett virágének első soraival: Szép kinyílt rózsa, gyenge viola, Gyere haza tubarózsa! Hasonló költői képek, hasonló szimbólumok. Lehet kétséges az egytőről fakadás? Oh jaj, gyönge testem... Ez a búcsúztató a Mélykúti halottas könyv legszebb versszakait tartalmazza, mely örök emberi sorsot, emberi fájdalmat, könnycsordító önsajnálatot hordoz hihetetlenül gazdag költői képekben. (H.22.): 42
