Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Szikra János: Ez egy jó buli! Elnézést, hogy sírok… (Öt vallomás a magyar kárpótlásról) - (szociográfia)
után is licitáltam különféle táblákra. Volt, akinek 5 hektár jutott egy táblából, nekem meg ugyanabból a táblából fél hektár. Mi, unokatestvérek, igyekeztünk egymás mellett földet venni, ha maszekságra kerülne a sor, meg tudjon az eke fordulni rajta. Mert keskeny kis parcellák ezek. így is történt. Nekünk négyfelé van 2 hektár, fél-fél hektáronként. Most nekem összesen 5 hektár van, húgomnak 2 tizeddel kevesebb. 24 ezer forint értékű kárpótlási jegyem maradt. Karácsony előtt bent jártunk Békéscsabán és leadtuk. A kárrendezési hivatalban azt mondták, hogy Pestre küldik a jegyeket, ahhoz a bankhoz, ahol fölvettük. Úgy gondolom, hogy a banknak fogom eladni, állítólag most 61-65 százalékot fizetnek érte. ... Hogy emberek ennyire megbízhatóak legyenek... Mindenki a megegyezéshez tartotta magát, pedig sokuknak megmaradt a jegyek fele. És senki bele nem szólt, mennyire becsületesek és megbízhatók. Jól fóldarabolták Hunyát, alaposan, de az a szerencse, hogy le tudtunk szerződni. Itt majdnem minden föld öntözhető a csatornahálózatról. A termelőszövetkezet szépen összeszedte magát, már tartozása sincs, mert a régi rendszerben igen súlyos adóssága volt. Most már pénzeket adott a tagoknak karácsonyra, tegnap hordták a mosóport, kávét, cukrot nagy szatyrokban, mindenkinek adtak. Tehát igen jó termelőszövetkezet alakult ki, és még egy-két kft és maszekok. De nagyon szépen, békességben vannak egymással, mert olyanfajta ráutaltság van itt, hogy a maszek szántat a kft.-vei, a kft.-nek locsol a téesz, ő a té- esznek segít, annak van szárítója, emez meg dominátorral segít neki. A baj csak az, hogy nem tudták a kárpótlási jegyeiket az emberek elkölteni. De azt mondják, hogy Szarvason és Mezőberényben még új területeket jelölnek ki. Itt elfogyott a föld, tovább semennyi sincsen. Akiknek maradt is ki pénzük, nem orrolnak a másikra, legalábbis kirívó eset nincsen. Ha van, majd lerendezik az évek folyamán, így szokott ez lenni. Megbékélnek. Szépen meg vannak egyezve, mindenki segít a másikon. Most is nyugodtan föl lehetne írni a táblára Hunya mellé, hogy Boldogfalva. Itt anyagi gondja senkinek nincs. Szükséget senki nem szenved. Annak ellenére, hogy a hízót gyalázatos áron vették az utóbbi időben, itt mindenki tart hízót. Két hónap után, ahogy akarják, de kifizetik a disznót. Nem vették el az emberek kedvét, mert mindenki hizlal, szállít — élni akar. Mindezt a föld teszi. Ez azért nagy dolog volt. Korábban azt lehetett hallani, hogy ez csak egy kitalált valami, nem lesz a földek visszaadásából semmi.Még a hetvenévesek is vettek földet, biztosabb ez, mint az életjáradék vagy a szociális otthon. Talaj van a lábuk alatt. A kft. átvállalta, hogy a mi földünkre is befizeti a csatornát, és még ad hektáronként nyolcezer forintot 1994-re. A termelőszövetkezettel úgy egyeztünk meg, hogy ők szintén elengedik a csatornadíjat (a téesz törleszti, mivel állami kölcsönből épült a csatorna és még nincs kifizetve), de öt évre kellett a szerződést kötni, és évente 15 kiló búzát adnak aranykoronánként. Bízunk benne, már nagyon szépen kel a búza. Hála Istennek, nagyon sok eső volt, hét-nyolc éve nem esett ennyi. Lenne egy jó termés, akkor itt igazán mindenki boldog lenne, ahogy mondtam: Boldogfalván. Az a tervem, rá is írta a termelőszövetkezet a szerződésemre, hogy hibridkukoricát fogok termelni egy hektáron, én fogom művelni, amíg bírom, és akarok még paprikát és hagymát is vállalni. Pénzt szeretnék keresni, mert láttam, hogy milyen jól jártak azok, akik tavaly, 1993-ban vállaltak. Gyönyörű pénzeket kerestek. A téesz- ben 2 hektárom van haszonbérben. Ebből én annyit vállalhatok saját művelésre, hiszen az enyém, amennyit akarok. Sokáig élnek itt az emberek. A hetvenöt évesek még dolgoznak. Minden háromnégy évben kikerül Hunyáról egy százéves, most is van egy száz éven túli bácsi, akit én tavaly nyáron láttam elmenni a templomba szentmisére. Nyugodtabban élnek. Ha férjhez megy vagy megnősül valaki, annak a család házat vásárol egy-két éven 39
