Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Kautzky Norbert: Máté versek (Máté búcsúzik, Máté vándorol, Máté könyörög)
És veled mi lesz Nagyapa Kérdezhetné azt nem tudom Ha új lakásba költözünk Te ittmaradsz és Nagyika Hegyszakadék a homlokom A régi lakás és az új Aki marad és aki megy Vigasztalan őszi égből A könnyeső már csepereg És vénülő szívemre hull. Máté vándorol Egyszer csak mint a mesében Vándorolni kezdett éjszaka Ez az „egyszer csak” izgatott A mese nélkül Tizenöt évig jártam A hallgatás sikátorában Körülvettek megnémult lélekarcok Önmagukról semmitse tudva Emberház épül millió Dülöngélve és roskadozva A tervezők a bűnt már elkövették A bűn elévül de a tett tovább él Mert látszatéletük hiszik valódinak Önismeretnek híre-hamva sincs Megannyi bábu ült szemközt velem És csordogált a víz a hátamon Gerincfürösztő gyors patak Aki beszélt megmenekült De oly kicsiny volt ez a had Hogy zászlaját betekerte a köd Ha bábusereggel összeütközött Mátét mennyből az angyal hozta És vándorol hóna alatt a párnák Az „egyszer csak” kéretlenül elém állt Ha így van hát akkor legyen Bölcsője felett álltunk két hetes volt És megszólaltak megint a harangok E különös ajándékkegyelem Hogy ami nincs még majd lesz azt elmondhatom Máté-ház felépült az alaptól az éghavas tetőig A vándorúton vándorőseit A kispárnákkal együtt cipeli 17
