Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Gömöri György: Kerényi „halacskái” (Gráciáról, szubjektiven és objektíven)
Gömöri György Kerényi „halacskái” Gráciáról, szubjektiven és objektiven .A. A. erényi Gráciát valamikor 1952 táján ismertem meg az akkor még Váci utcai Lengyel Olvasóteremben (a mai Kulturális és Információs Központ elődjében). A dátumra nem emlékszem pontosan, de nincs is jelentősége. Én az előző év őszén kezdtem járni a lengyelekhez, miután pár hónappal korábban a Balatonnál találkoztam egy csapat rokonszenves lengyellel és nem sokkal később eldöntöttem, hogy megtanulok lengyelül. A nyelvtanfolyamokat akkoriban Varsányi István vezette, ez az egészen kiváló nyelvtanár, későbbi szótár-szerkesztő, akinek tanítványai közül nem egy polonista és ádáz lengyelbarát került ki később. Pistának és saját érdeklődésemnek köszönhetően gyorsam haladtam a lengyelben és 1952 tavaszán már egy- egy lengyel vers (Tuwim, Broniewski) lefordításával is próbálkoztam. Már ekkoriban találkozhattam a nálam csaknem egy évtizeddel idősebb Gráciával, de közelebbi ismeretségünk 1954-re, háromhónapos első lengyel tanulmányutam utánra datálódik. Ekkor alakult meg (azt hiszem, épp Grácia kezdeményezésére) a Lengyel Műfordítói Munkaközösség, aminek öten voltunk tagjai - széniorként Mészáros Pista bácsi, Sienkiewicz magyar fordítója; Kemény Ferenc (1956 óta Norvégiában él), a sokoldalú Radó György, Grácia és jómagam, mint a társaság Benjáminja. A műfordítói kör tagjai részben egymás lakásán, részben a Lengyel Olvasóteremben találkoztak; ilyenkor megbeszéltük egymás újabb fordításait, beszámoltunk terveinkről. Grácia már befutott fordítónak számított, igaz, főleg az akkoriban divatos „realistákat”, Maria Dabrowskát és Igor Newerlyt fordította igényesen, szépen magyarra, és persze a versfordításban is „otthon” volt. Arról, hogy a dráma különösebben érdekelte volna, nem tudtam; később, mint Mrozsek egyik első magyar fordítója, ezen a téren is szép sikereket ért el. Dehát volt az irodalomnak olyan területe, ahol Grácia ne működött volna eredményesen? Ide kívánkozik néhány életrajzi adalék. Grácia eleve klasszika-filológus családból született, talán nem is tudott volna magának más pályát elképzelni. Édesapja, Kerényi Károly professzor, a görög mitológia kiváló tudósa, nagyhatású alakja volt a magyar szellemi életnek. 1943-ba Svájcba emigrált és lett nemzetközileg ismertté németül és számos világnyelven kiadott műveivel. Két lánya közül inkább Grácia lépett apja nyomdokaiba — ő is a görögökkel és a latinnal kezdte. Ami a lengyelt illeti, azt Grácia egyrészről egy „véletlennek”, másrészről viszont saját lelkes, naiv ha- zafiságának köszönhette. Azzal, hogy részt vett a Magyarországon kevéssé jelentős antifasiszta ellenállási mozgalomban, egy egyetemi németellenes szervezkedésben, amiért (1944-ben, a márciusi német bevonulás után vagyunk!) nyomban letartóztatta a Gestapo. Gráciát, az akkori tizenkilenc éves diáklányt Auschwitzba deportálták; a felszabadulás Ravensbrückben érte. Auschwitz-Birkenauban kezdett len87
