Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 7. szám - Gáll Ernő: A Csipkerózsika-vita és utórezgései
Gáli Ernő A Csipkerózsika-vita és utór szgései A Sütő András1 és Panek Zoltán1 2 3 írásai között, majd azok körül a hetvenes évek végén kialakult polémia nem belterjes irodalmi vita volt. A Korunk, A Hét és főként az Igaz Szó oldalain napvilágot látott — gyakran egymással ütköző - cikkek, hozzászólások nem csupán a romániai magyar irodalom akkori problémáit feszegették, hanem az irodalom önmagáról alkotott tudását alakítva, az egész nemzetiségikisebbségi tudatra is mély hatást gyakoroltak. Sőt, ezen túlmenően, a Romániában élő magyarság állapotáról, pontosabban a helyzetében bekövetkezett romlásról árulkodtak. A vita befejező szakaszában közölt írásában Kántor Lajos a szőnyegre került kérdések irodalomszociológiai és olvasásszociológiai, valamint lélektani elemzését hiányolta. Az eszmecsere mai felelevenítésével a jelzett hiány megkésett pótlását is megkísérlem. Talán, a szinte másfél évtizedes távolság kedvez egy ilyen vállalkozásnak, mert megkönnyíti a nézetek korabeli szembesítését átható sok indulat, elfogultság és számos más, zavaró mozzanat kiszűrését. Az ilyen fajta „vitaszennyező” momentumok ugyanis bő választékban fordultak elő. * * * De miről is volt szó? A Korunk 1978/6. számát a színháznak szenteltük. A már hagyománnyá vált „súlypontos” szerkesztéssel több — a színjátszást, a dramaturgiát érintő — írást szedtünk csokorba. Köztük volt — a drámaírói kibontakozásának magaslataira emelkedő — Sütő András esszéje is, amelyben a szendergő Csipkerózsika metaforáját használva, a még megírásra, tudatosításra váró nemzetiségi-kisebbségi fájdalmakat, törekvéseket kérte az íróktól számon. „A szemüket életre nyitó új mondandók sokaságában — írta — egyetlen Csipkerózsika alussza még álmát: a sajátosság méltósága. Vagyis mindaz, ami e nemzetiségi létünkre alkalmazott kategóriának alkotóeleme.” Panek Zoltán — mindenfajta kizárólagosságot, tematikai megkötést és alkotói-sti- láris előírást elutasítva - ironikusan, gúnyosan válaszolt. Egy akkoriban megjelent írásomra (A sajátosság méltósága, A Hét, 1978.10.) is hivatkozva, a következőket szögezte le: „A sajátosság méltóságának hiábavaló hajszolása (ha valakinek nincs, az istentől sem szerezheti be) szerintem a beszűkülés felé vezetne, míg az egyetemességre való természetes törekvés mindenkor provincia-legyőző is, (kísérlet), sohasem időszerűtlen nyitás, szükséges nyitás az emberiség irányába, még abban az esetben is, ha az emberiség hasonló törekvései közepette esetleg nem vesz tudomást várható remekműveinkről — nem mi leszünk szegényebbek.” Válaszában 4, amelyben megfogalmazott igényeit árnyalta, érveit pedig jobban átgondolta, Sütő azt emelte ki, hogy az idő, a mostoha körülmények szorításában 1 Sütő András: Csipkerózsika, Korunk, 1978. 11. sz. 2 Panek Zoltán: írjon Ön is írül, A Hét 1978, 35. sz. 3 Kántor Lajos: A magunk mindennapi revíziója, Korunk, 1979, l-2.sz. 4 Sütő András: Kinek gondja - kinek kacagása, Igaz Szó, 1978. 9.sz. 53
