Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

A napokban elküldöm a júliusban kiadott, félszáz oldalas különlenyomatot, csak most kaptam példányokat Rómából. Sz. Pista, s a svájciak segítségével november közepén kijön egy 100 oldalas könyv, kapsz abból is. Bemutatása érdekében annak a gyalázatos hónapnak a végén Bázelben, Bemben és Zürichben lesz (?) három estem, Bázelben én is Arpádéknál szállók meg, s kapok kájzersmamit. Kérdés, eljutok-e. A hollandiai Mikes-találkozóra is hiába készültem két hete, pontosan azokban a napokban leterített egy nyavalya, gyomor, idegösszeroppanás, valószínűleg mind a kettő. Mi lesz akkor a novemberi zimankóban, ködben. Még a repülőgépek is csak hébe- hóban közlekednek.

Utolsónak szánt, hosszú könyvem kéziratát hónapok előtt visszakértem Molnár J.- tól, beláttam, hogy reménytelen a kiadás. Azóta viszont negyedszer dolgoztam át a fiammal való beszélgetést, negyedszer a leggyökeresebben. Már jó 400 (olvashatatlan) oldal, 1972-ben 120 volt. donikor elkezdtük.

Az általad hallott három előadás a teljes szövegnek a fele; a teljes állítólag két-há- rom hónap múlva jelenik meg, Mikesék kiadásában, gyűjteményes kötetben, mert a tavalyi találkozó vitanyitó, s jó hosszú előadása volt. Nyilván előbb-utóbb hozzájutsz; érdemes, s nem miattam. Jó füled van, mondhatom, egy-két mondata csakugyan tűnődéseidre reflektál.

A szentgyörgyi színház műsorterve igen jól fest papíron, s az intézménynek, de nyílván magad körül az egész irodalmi életnek bizonyosan alaposan használ hosszú távra, hogy a székely szív és szolgáló készség egy-két év alatt annyi messze-földi tapasztalatot raktározott el, jót, rosszat, biztatót, leverőt. Hidd el, az ember sohase tudhatja, hogy későbbi munkája közben melyiknek látja majd nagyobb értékét, s ismétlem, nemcsak a maga javára.

Nahát, itt a gyors életjel; nem mondhatod, hogy soká váratott az a gyógyíthatatlan - szívós - borúlátó - harcias - halnivágyó - örökdiák öregember. Ne próbáld feloldani ellentmondásaimat, majd az Isten! az ő dolga, ő a személyi felelősünk. A könyvet Kemény Zsigmondról írd meg még életemben.

Családoddal együtt sokszor ölel Cs. bátyád

29

48 GLOUCESTER MEWS LONDON, W.2. 3HE

1977. máj. 7.

Kedves Dani,

köszönöm szépen nagypénteki leveledet. Könyved Kemény Zsigmondról csak jó lehet, mert akkora gyötrő szívügyed volt, olyan sokáig. Teljes érzelmi bevetéssel és értelmi koncentrálással pedig nem csúszhatik félre tanulmány. (Elbeszélés, regény, színdarab, fájdalom: igen, azok utolsó pillanatig kiszámíthatatlanok, s néha kíméletlenül elbuktatják a lázban égő, maga-tévesztő írót. Tudom tapasztalatból.) Még valamit: Mikes elmondhatatlanul szeretetreméltó, nem is beszélve írói nagyságáról, amit még folyton ámulva méregetünk és Wesselényi egyik legjobb szemű státusférfi volt a korában, de az igazán modem, izgató, s a sok mellébeszélő írás ellenére, mégis csak elhanyagolt figura: Kemény, igaza volt Németh Lacinak, hogy bűvölten végképp megállt rajta a szeme. Megállt az enyém is, azért jó tudni, hogy a sors különös irgalmából talán most már mégis csak megérem róla szóló könyvedet.

Hátborzongató bukaresti előérzetedről, s a te szögletedet ért nagyon súlyos anyagi károkról már Lacihoz-Lolihoz intézett, valamivel korábbi leveledből tudtam. Szaka47