Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

16 1971. jan. 2. Kedves Dani, megkaptam december 22-i búsmagyar leveledet. Ez már a harmadik v. negyedik, amely megbicsakló szóval, barátságunkat temetve kezdődik. Sejtelmem sincs, ki le­het az a sértődékeny, hisztérikus ember, aki Csé álcája alatt a képzeletedben élhet. Én szerető hálát érzek irántad, semmi mást, mi mást is érezhetnek ? Csak az nem fér a fe­jedbe, fel is adom a reményt, hogy beleverjem, ami a valóság. Hogy MEGSZAKA­DOK. Illyés Gyulával néha egy-egy félévi késéssel felelünk egymás levelére. A türelem is a szeretet tartozéka. Késnek a leveleim, mert kések mindennel. De késve mindent le- törlesztek. Minden ígéretet, adósságot. Az is meglepett, hogy esszét rólam nehezen tudnál most írni, mert elhallgattam. Korábbi leveleid szerint, több mint egy éve ké­szülsz rá, még én kértelek volt: odázd el a Római muzsika megjelenéséig. A könyv most már a kezedben van. Ki hallott olyat, hogy valakiről megfelelő lelkiállapotban csak akkor lehet elemzést írni, ha az elemzett áldozat a (szó szerint) véres gatyák mo­satása közben levelez az elemzővel? Hátha megütött volna féloldalamon a guta? Hát­ha elutaztam volna a Déli Sarkra? Dani, Dani. Kegyetlenül restellem, hogy Karácsonykor küldött levelemben alighanem elfelejtet­tem említeni, s nagyon hálásan megköszönni az apró gyermek fényképét. Persze hogy én vagyok az a medvebocs. Még burkoltan célzok is rá az önéletrajz első (s egyetlen kész) fejezetében. Dehát mázokkal is így vagyok, hosszú episztolák után kell menesz- tenem pótleveleket, mert hol ezt, hol azt felejtem ki. Talán az sem árt, ha tudod, hogy átlag ötszáz levelet kell írnom évente s oldalakra terjed a fele. S késik a legtöbb. Köszönöm szépen a Véres Farsang sorsáról szóló beszámolót, pontosan ezt kértem utolsó levelemben. Kaptam nagyon örvendetes ráadást is a beszámolóhoz, híradáso­dat a készülő Wesselényi-darabról. Pár hete olvastam újra Kemény Zsigmond tanul­mányát. Ha a Farsang megjelenik nyomtatásban, légy szíves, küldj egy példányt akár a könyvből, akár a közlő folyóiratból. Karácsonyra küldtem egy sürgönyt, a postatisztviselő kiolvasta egy nagy könyvből, hogy saját felelősségemre küldöm arra a helyre. Hát a Marquesas-szigetekre, a Csen­des-Óceán közepén, oda is a magam felelősségére küldeném? Oda már nem, azért már mi felelnénk, válaszolá résztvevő mosollyal és nagy megértéssel. Hát remélem, eljutott a sürgöny a saját felelősségemre. írtam Gyulának, megírtam hogy szó szerint továbbítottad az üzenetét. Egyébként maga is célzott az üzenetre egyik levelében. Semmiképpen sem ajánlanék magam részletet v. részleteket a magam írásából a Korunknak; az efféle szemezéshez jobban ért a kívülálló, esetemben ki jobban, mint te? Dönts szuverénül. A Szepsi Csombor Kör 17-i estjén is a fiatalok maguk válogat­ták ki a felolvasott részleteket a Muzsikából, ott tudtam meg, hogy kinek mi tetszett. Köszönöm kérdésedet, az Önéletrajz teljesen abbamaradt, ugyanabból az okból, amiért hónapokig kések a levélválaszokkal. Versenyt az esztendőkkel, versenyt a ha­lállal, alighanem e tervezett második „nagy dobás” közben alulmaradok. Bánja a fe­ne. Ha írsz, ne küldd a levelet ajánlva, mert január 14. és február 1. között odaát va­gyok a kontinensen, s nincs aki átvegye. A „közönséges” levelet bedobják a résen, azokkal nincs baj. Valószínűleg találkozom Molnár Jóskával és Sz. Pistával is. Még egyszer mondom: mást, mint nagy hálát, nem érezhetők irántad. Átmenetileg persze mérget is, ha hisztérikus sértődékenységgel ruháznak fel búsmagyar testvére­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom