Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 7. szám - Erdély lelki foglya (Cs. Szabó László levelei Veress Dánielhez Sepsiszentgyörgyre) - Közreadja Veress Dániel

Fiad hogy érezte magát a Nagyoknál? Apja iránti tiszteletből nyilván tisztelte őket, de szívügye, gondolom a Balaton volt. S a belevalók. Amelyek is nem mind halak. Családoddal együtt szeretettel ölel Cs.

14

1970. okt. 2.

Drága Dani,

Teljes és tökéletes az örömem, Pista részletesen beszámolt, megkaptam tőle a füzetet, NAGYON SZÉP, a plakátot, GYÖNYÖRŰ, a lapokat és könyveket (azokat még Londonban) és C.E. útján a ren.-barokk könyvet, mindent igen hálásan köszönök, levél — okt. derekán - megy Londonból.

Ölel Cs.

Képeslap Salzburgból

15

1970. dec. 20.

Kedves Dani,

nagyon szépen köszönöm a születésnapi sürgönyt, a kedves kolozsvári levelezőlapot, a bemutató sajtókivágásait, kettőt, a színpadi fényképeket, a plakátot, a kitűnő könyveket. Sok, sok mindent. Remélem, megkaptátok sürgönyömet a bemutató előtt. Párat a fényképekből visszaküldtem Sz. Pistának, meg akarja tartani emlékbe, utóvégre ő látta „élve” a művészeket! A műsorfüzet szépsége mindenkinek a szemébe szökött, azoknak is, akik - mint a londoniak - ilyenben el vannak kényeztetve. A plakát meg olyan szép, hogy effélét sem a világnak ezen a táján, se - gondolom - Magyarországon nem láthatsz. Eltátottam a számat. El más is, előbb Salzburgban, ahol átvettem Pistától, aztán itt. Megköszönném, ha alkalom adtán beszámolnál darabod további sorsáról. A két kritika közül, azt hiszem, Halász Annáé az érdekesebb és értelmesebb. (Hónapok előtt olvastam mind a kettőt.) Fábián kritikájának első bekezdéséből látom, hogy figyelmesen elolvasott engem a műsorfüzetben. Persze a kezdő szó kizárólag az övé vagy azé a világtájé, aszongya hogy „ellentmondásokkal terhelt”. Még szép, hogy nem ellentmondásosságokkal. Mert így mondják jobb körökben. Egy helyen azt is megtaláltam szövegében, hogy „a Mikes: dialógusban írt esszé volt.” Jé, pedig nem is olvasta egyik régebbi levelemet. Én persze úgy mondtam volna a helyében, hogy dialógusban írt kiváló esszé.

Az erdélyi megjelenés persze nyomban feltűnt; súlya s értéke nagy örömmel leméretett. Idekint s a külhazában egyaránt. A külhazai „kiértékelés”-nek volt is némi, egyelőre sehova se vezető következménye. Ünnep után küldök egy példányt az Új Látóhatárból, az utolsó számból, négy-öt napja kaptam meg. (Csak egy van egyelőre). Gondolom, hasznosan terjeszti nevedet az olvasók közt más világtájakon, no meg a jámbor szándékú irodalmi együttműködés hírét.

Hanem, Dániel, miért kaptam én a műsorfüzetből csak egyetlen egy darabot? Megfeledkeztetek a szegény szerzőtársról. Két plakátom van s egy műsorfüzetem, - unikum, mint holmi ősnyomtatvány a Széchényi Könyvtárban. Pedig kémeim szerint még a római Triznya kocsmának is jutott, dedikálva. Nagyon helyesen. Szeretnék egyet a British Museumnak adni.

32