Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Weöres Sándor: Tűzkút (Domokos Mátyás sorozata)

szerkesztette-szervezte költői antológia, amely a Halotti Beszéd-tői, az Ó-magyar Mária-siralom-tói a korabeli időkig mutatta be, többé-kevésbé formahű fordításokkal a magyar költészet vitathatatlan remekműveit. így aztán aki csak tehette a költők közül, elzarándokolt oda, és találkozott Garával és az ott élő magyar irodalmárokkal. 1962-ben indult a Magyar Műhely is, a Nyugaton élő fiatal magyar írók folyóirata, amelynek alapító szerkesztője voltam. Rövidesen, pár hónappal később megismerkedtünk Kormos Pistával is, aki éppen hosszabb időt töltött kinn - azt hiszem, szerelmi ügyek miatt — aki aztán a legtöbb Párizsba látogató költővel, irodalmárral megismertetett bennünket. Valószínűleg az ő révén találkoztunk, ismerkedtünk meg Weöres Sándorékkal is. És sok más remek magyar költő versei mellett az ő csodálatos életművére, versei sokaságára is ő hívhatta fel a figyelmünket. Ottlétekor aztán gyorsan kiderült, hogy jó ideje kész verseskötetének megjelentetésére itthon szinte semmi remény nincsen. Ekkor határoztuk el, hogyha beleegyezik és ha lehetőségünk nyílik rá, akkor Párizsban kiadjuk. Akkor határoztuk el azt is, hogy egy különszámot szentelünk eddigi életművének; ez lett a Magyar Műhely hetesnyolcas száma. Végül aztán saját összekuporgatott pénzeinkből, valamint a hollandiai Mikes Kelemen Kör támogatásának összegéből megjelenhetett a Tűzkút, az utóbbi harminc-negyven év egyik legjelentősebb verseskötete. S erre, úgy vélem, máig büszkék lehetünk, hogy ezt elérhettük, mi, megvetett, semmibe vett, sehonnai disszidensek.

DM: — Azt tudjátok, hogy ez adta meg a lökést a magyarországi kiadásnak is?

PJ: — Én úgy tudom, lehet persze, hogy tévedek, hogy az itthoni kiadás végül is megelőzte a miénket. Dehát ez nem is fontos. A lényeges csak az, hogy a magyar kultúrpolitikát sikerült rákényszerítenünk a kiadásra.

DM: — Olyannyira, hogy Weöres Sándor arra kényszerült, hogy adjon egy nyilatkozatot, amelyben — ahogy a diplomácia nyelvén mondani szokták: — „elhatárolta magát” ettől a párizsi kiadástól.

Weöres Sándor: Tiltakozás egy kalózkiadás ellen Nyilatkozat

Meglepetéssel és megdöbbenéssel értesültem, hogy a párizsi és a hollandiai magyar írók társasága, a Magyar Műhely kiadta új verseim gyűjteményét, anélkül, hogy szerződést kötöttünk volna. A könyvön nincs copyright jelzés, se a nyomda megnevezése, azt sem tudom, melyik orszában készült és hány példányban. Minderre vonatkozólag semmiféle értesítést sem kaptam, se a könyv megjelenése előtt, se utána, mind ez ideig.

Tavaly nyáron Nyugat-Európában utaztam, és új verseim gépírásos gyűjteményét, a nálunk azóta sajtó alatt levővel teljesen azonos szövegű példányt - emlékül adtam párizsi kollegáimnak. Olvasásra, esetleg szemelvény es fordításra, de nem magyar nyelvű kiadás céljából. Erre se szóbeli megállapodás, sem írásbeli szerződés nem történt.

Lehet, hogy a kiadással örömöt és meglepetést akartak szerezni: talán úgy vélték, hogy a könyv itthon nem juthat nyilvánosság elé. Azonban a kötet sajtó alatt van a Magvető Könyvkiadónál, szabályos szerződés alapján, melynek a jogtalan külföldi editio váratlan és törvénytelen konkurrenciát jelent. Ez a szokatlan eljárás, mely a kiadónak és a szerzőnek egyaránt kínos, nem lehet akadálya annak, hogy én a Magvetőnél készülő kiadványt tekintsem egyedül jogosnak, és munkámat ezúton igyekezzem az itthoni olvasóknak felajánlani.

Az üggyel kapcsolatban a Szerzői Jogvédő Hivatalnak is bejelentettem tiltakozásomat.

Budapest, 1964.március 14-én.

84