Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 5. szám - Dobozi Eszter: Tíz körömmel (Izsák 1993-ban - szociográfia II. rész)
földhöz, nem kell mindent elölről kezdeniük. Ott önálló emberek maradtak a parasztok, van némi tőkéjük, saját gépeik. Annak pedig, hogy Izsákon a kárpótlási törvény végrehajtását még csak meg sem kezdhették 1993 folyamán, kárát látja az egész község, az egész mezőgazdaság, nemcsak a kárpótlásra várakozók. Amíg ugyanis nem kerül annak a tulajdonába a föld, akire érdemes rábízni, aki kellő szakértelemmel termelne rajta, aki valóban gazdája lehetne, addig nem csökken a parlagon hagyott területek nagysága, addig nagy értékű ültetvények mennek veszendőbe, addig generációk mondanak le az értelmes munka megtalálásának lehetőségéről. Elveszítvén reményüket, türelmüket, érdekeltségüket. A rendezés, a tulajdonba vétel közismert akadályairól mit lehet tudni a polgár- mesterség nézőpontjából? Az állami gazdaság mindig is hitelből gazdálkodott. 1989-90-től pedig még nagyobb tőke bevonásával tudott csak fennmaradni. Sokan azt állítják, hogy akkor azért vették fái a nagy hitelt, hogy ne lehessen hozzányúlni a területhez. Igaz ugyan, hogy akkor még a kárpótlási törvény nem készült el, de mindenki tudta, hogy a mezőgazdaság átszervezés előtt áll, hogy a tulajdonviszonyokat rendezni kell. Az is tény, hogy annak idején egyszemélyi vezetés volt. Azon az egy személyen múlott, hogy vesznek-e föl hitelt vagy sem. 0 döntötte el, hogy mi legyen a további sorsa. Nem a hitelfelvételt, csupán a mértékét vitatom. Kevesebből is talpon lehetett volna maradni. Bár annyi előnnyel szolgált a fennmaradásuk, hogy mostanáig legalább munkát adott az embereknek, és feldolgozták a termést. Miként a kárpótlásban érdekeltek, a polgármester is a borászati üzem értékesítésétől remél valamiféle megoldást. Hajó áron elkelhetne, talán közelebb jutnának ahhoz, hogy a jelzálog lekerüljön a termőföldekről. Ha... Ha... Nagyon sok természetesen ebben a várakozásban a bizonytalanság. A felszámoló már kétszer meghirdette a borászati üzemet. Ugyan valóban nem érkezett megfelelő ajánlat, mégis az a gyanúm, hogy most sem találják a pályázók egyikét sem elfogadhatónak, mert elég jól működik pillanatnyilag az üzem. Tehát termel. És éppen a hitelezők hasznára termel. Nem is nagyon akarhatják a borászati üzemet eladni. Pedig volna helyi érdeklődés is iránta. Éppen ennek az üzemnek a megszerzése érdekében alakult egy részvénytársaság. Habár alaposan átalakult az utóbbi időben. A részvények többségét fölvásárolta egy kft. K. Szabó József ugyanígy a kételyeit fogalmazza meg a természetvédelmi területek kijelöléséről is. Olyan földek is bekerültek a Kiskunsági Nemzeti Park hatáskörébe, amelyeket régen legelőként használtak az emberek. Nem értem, miért ragaszkodik ezekhez a legelőkhöz a Nemzeti Park. Többek szerint azért, mert gazdálkodó szervezetként maga is gazdálkodni akar. Jövedelemhez hozzájutni. Nem tudom elfogadni ezt a törekvését. Állítom, ha magángazdálkodó kezébe kerülne az a gyep, legalább annyira vigyázna rá, mint a természetvédők. Egyetértek azzal, hogy maximálisan védeni kell a természeti értékeinket, de nem ész nélkül. És nem ilyen módon, hogy a régi tulajdonosokat teljesen kiforgatják a kárpótlás lehetőségéből. Az állami gazdaság, a természetvédelmi területek ügyében az ősz folyamán a vidék parlamenti képviselői is interpelláltak. A község polgármestere kétszer is járt az Országos Kárrendezési Hivatalnál két hónapon belül. Válaszként csupán annyit kaptak, az országban sok hasonló helyzet teremtődött az elmúlt évek folyamán, így hát legutolsó találkozásunkkor sem tudott eredményeket hozó döntésekről beszámolni K. Szabó József polgármester. Izsákon a fóldigények csupán egyharmadának megfelelő terület áll mindmáig rendelkezésre. Ezt az érdekegyeztető fórum el nem fogadhatja. Felelősséggel tartozik 67
