Forrás, 1994 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 5. szám - Pethő László: Mit sikerül a bőrbe tenni? (Kárpótoltak és magánvállalkozók)

Pethő László

Mit sikerül a bőrbe tenni ?- Kárpótoltak és magánvállalkozók Az itt bemutatandó beszámolók, vélekedések és vallomások alig több mint fél tucatnyi ember sorsát követve jelenítik meg azokat a történéseket, amelyek az utóbbi néhány évben minden olyan embert foglalkoztattak, aki bármilyen módon kapcsolatba került a gazdálkodással, illetve a földdel. Az esettanulmány szerzője - ismerve a téma körül keletkezett indulatokat - igyekezett minél alaposabban és sokaldalúan tájékozódni, és összegyűjtött tapasztalatait a lehető legkevesebb módosítással közreadni.

_ _ Politikai és egyéb indítékok

/V

X ™ éhai E. Istvánnal 1991 tavaszán találkoztam először. Riportot írtam a megyei lapba Jf. életéről, a változásokról. Öt, mint a Kisgazdapárt helyi elnökét kerestem meg, méghozzá elég furcsa módon. Hozzájuk ugyanis az MSZMP utolsó helyi titkárától mentem, amit egyáltalán nem vettek tőlem jó néven, meglehetősen morcosán fogadtak. Idővel aztán felengedtek, végül szinte az egész család bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Újrahallgatva az egykori magnófelvételt csak akkor oldódtak fel igazán, amikor a kisgazdák, a falusi emberek központi témája, a föld és a kárpótlás került szóba. A falu jómódú gazdáinak számító a P. családból származó E-né nagyszülei 2-300 holdon gazdálkodtak. Ezt kilenc testvér között osztották el, így szülei 5-6 holddal kezdtek. Félje szülei hasonló területet birtokoltak, a tagosítás előtt 14-15 holdon gazdálkodtak, főleg állatartással foglalatoskodtak. Volt 4 tehenük, két lovuk, sertésük, baromfiuk, a földbe gabonaféléket, kukoricát vetettek.

E. Istvánt mezőgazdasági középiskolába adták, ahol 1947-ben képesítőzött, majd főiskolát végzett. — A háború után bekapcsolódott a Kisgazdapárt ténykedésébe, pontosan emlékezett arra, hogy ez a párt a faluban 70 % fölötti eredményével elsöprő győzelmet aratott. Az érettségi után irodában helyezkedett el. A ktsz-nél lett könyvelő, majd „kiemelte” onnan a járási tanács, mivel a helyi tanácsnál nem volt mezőgazdasági szakember. A Jf-en egyébként teljes csendben lezajló 1956 október végi napiokban megválasztották a forradalmi bizottság egyik vezetőjének. A következményeire így emlékezett: olyan verést kaptam, hogy négy évig nem gyógyult meg a fülem. További folyományként felmondtak neki a helyi tanácsnál, az akkori szóhasználattal „kiracizták”. 1958-ban a répakampány idejére a h-i cukorgyárba vették fel, majd 1959-ben a konzervgyárban helyezkedett el, és 31 év után onnan ment nyugdíjba.

Készült a Földművelésügyi Minisztérium és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal támogatásával.

31